Ma délután volt az új tréning, témája az asztalhoz szoktatás és a mand-ek (kérések) tanítása volt. Jó volt, ez már szinte felsőfok, még nekem is gyors volt néha. Elhangzott, hogy milyenfajta prompt-ok vannak, hogyan használjuk őket, és, hogy a megerősítőket hogyan adagoljuk. Lili programja is benne volt, de még kicsit kaotikus az egész. Holnap jön az első terapeuta, és akkor kiderül, szerencsére még Kriszta segédletével, hogy mi is fog valójában történni.

Ami Lili jeleit érinti: hinta elmaradhat, mert van már rá hangja, így a hi hangot vagy annak valamilyen változatát kell kivárni, és csak akkor beültetni (pl. hö, he is elfogadható eleinte). Vízről is szó volt korábban, de az sem kell, mert arra van a vivi, ma is mondta szerencsére. A hálózsák sem kell, mert úgyis le van róla tiltva szegény gyerek. Kriszta egy perc alatt rájött, hogy nem azért hálózsákozik annyit  a földön fekve, mert fáradt, hanem fordítva, azért fekszik a földön, mert arra asszociál a hálózsákjáról. Az eredmény elkobzás lett, így dugdossuk előle, és csak alváshoz kapja meg. Azt hiszem nagyobb balesetnél is megkapná, hiszen legitim vigasztárgy. Így most maradnak a lánc, nyit, fel, golyó és joghurt jelek. Pont öt, de ezeket sokat kell gyakorolni, többet, mint eddig. Bár nyit jelet és fel jelet elég sokat csináltuk eddig is.

Na, most megyek is, mert konkretizálnunk kell Lili programaját.

Ja, mai büszkeségem btw, fotóztam a gyerekeket, amíg itt volt a bébiszitter, aki Lili húgát tartotta. Lilit irányítgattuk, hogy menjen oda a húgához, fogja meg stb, amit nagyrészt nem is csak Lili fejlesztésként csináltuk, hanem azért, hogy az amúgy fáradtfejű húgát mosolyra bírjuk. Normál állapotában a mosolygás a hobbija. Lili fel-alá járkált vízzel a kezében, neki az új tudása és mániája az ivás. Mikor kértük odajött, megfogta a húga kezét, hasát, amit mondtam neki, majd spontán odanyújtotta neki az italát. Igaz, nem éppen a szájához, de a fejéhez legalább.

Ja, és Tündét rendszeresen (vagyis tegnap és ma is) megsimogatta.