Első tapasztalatok

 2009.02.27. 22:00

Az elmúlt két nap tanulsága, hogy a rendezett előkészület a terápia szempontjából félsiker. Ma, amikor a tegnapi tapasztalaton okulva elő volt készítve egy dobozba az összes feladat, sőt meg is mutattam Julcsinak, hogy melyik tárggyal pontosan mi lesz a feladat (tegnap még én sem tudtam), illetve kiválogattuk a megerősítéseket tartalmazó dobozból a különösen kedvelteket, az egész sokkal flotabbul ment. A feladatok között vannak utánzáson alapulók: nagymozgást utánzó pl. tapsolás, illetve tárgyas utánzások pl. építők egymásra rakása; vannak képeket felismerős feladatok (ez nagyon jól megy Lilinek); kép-kép párosítós, testrész mutogatós stb.

Kezdem látni, hogy mi a megerősítések megfelelő adagolása: új feladat után mindig adunk, ha előszörre csinálja meg, akkor a legszuperebb jutalmakat kapja, ha nem figyel és azért kell közbeavatkozni, akkor nem adunk. Viszont, hogyha tartósan nem figyel, akkor vagy érdemes könnyű feladatot adni neki, hogy szeressen az asztalnál lenni, vagy, ha nagyon kókadt, akkor felállni vele, és a jeleket gyakoroltatni, amikre elvben ugye nagyon motivált. A fel jel után hatalmas dobálózást kap, vagy nagylabdán ugrálást. A nyit jel pedig a paradicsomba vezető út, hisz például azáltal lehet bejutni a fürdőszobába, ahol a fantasztikus zuhanycső várja. Ami mellesleg jó kis vizuális öningerlés, dehát ez van..

A fel jelet egyébként mutogatja néha, és a nyit jelre is van, hogy rááll a keze. Szóval ebben jóval gyorsabban haladunk, mint gondoltam volna. Sőt, ma mintha valami nyinyi-féleség is elhangzott volna, az egyik ajtónyitáskor. Egyszer pedig volt hija, hintát kérve. Bár ott sok összeségében a nyafi, amit ugye nem kéne megerősíteni, ezért nem célszerű a hiszti/nyafit követően berakni a hintába, hanem ha az lecsengett, és elhangzott valami h betűs kezdetű szó.

Tegnap az is kiderült, hogy a joghurt, csokipuding jó kis megerősítők (persze, mint minden gyereknél), úgyhogy be fogunk iktatni tízóraikat, uzsonnákat a terápiájába, a terápiás asztalnál ülve.

A legnagyobb probléma, mint ahogy előre megjósoltam, a figyelem megtartása Lilinél. Ha odafigyel, akkor szinte mindent tud ebből a kezdő programból, ha nem, akkor egy csomószor semmi reakciója nincs, főleg a nagymozgás utánzásra. Mert úgy nyilván nehéz utánozni, hogy nem nézel oda az utánozandóra.

A legfontosabb tanulság pedig az, hogy a hangjait nagyon meg kell erősíteni (ahogy Kriszta nyomatja már egy ideje), folyton utánozni kell, mert hamar "meghálálja", már ma szépen echolált hangokat.

Kicsit aggasztó viszont, hogy Lili egyre többet játszik veszélyes dolgokkal, egyre nagyobb vehemenciával, és egyre több kényszeres dolga is van. Például tiltott tárgyakhoz odamegy, megérinti, majd el, abban a ritmusban, ahogy rá szoktam szólni, meg ilyesmi. Tudom, hogy az autizmus gyakran társul kényszerbetegséggel, és pszichológusként azt is tudom, hogy a kényszerbetegség milyen nehezen gyógyítható. Jó lenne ezt elkerülni. A terápiától azt várjuk, hogy visszafordítsa a folyamatot, hogy ne teljesedjenek ki, sőt elmaradjanak a tünetek, a betegség lefolyása szerint viszont csak most, 2 éves kor után kezdenek igazán előjönni a tünetek. Kicsit versenyfutás az idővel.

Címkék: jel kényszer utánzás öningerlés megerősítő vokalizáció asztali elrendezés

A bejegyzés trackback címe:

https://abaterapia.blog.hu/api/trackback/id/tr78970716

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.