Nyugodtabb, hangosabb

 2009.03.29. 23:12

Elért engem is a bloggolók tipikus élménye, vagyis, hogy elkezdtem az történéseket, itt persze csak a Lilivel kapcsolatosakra gondolok, blog bejegyzésszerűen megélni. Majd ezt leírom-gondolom, miközben történik valami éppen. Viszont utolért a másik oldala is a dolognak, vagyis amikor nem volt időm írni, akkor szóban meséltem el, és így el is múlt az érzés, hogy le akarok valamit írni. Sőt, azóta el is felejtettem, hogy mit is akartam leírni.

Mindenestre az apu szóra az a hang után jött, hogy au. A hálózsákját a nagypapája élettársa hálikának hívja, az utóbbi időben mi ez alapján hálinak hívtuk, hisz azt nyilván előbb lehet kimondani, mint azt, hogy hálózsák. Kedvenc bújós tárgyát már csak alváshoz kapja meg-régen egész hosszan feküdt vele a földön napközben, a lámpát nézve, ujjat szopva, szorosan magához öleleve, de jó, hogy ez már a múlté. Most megpróbáltam előtte lengetni és ismételgettem, hogy háli, háli. Ilyenkor extázisban van, és ezt egy viselkedésterapeuta kihasználja. A hálira semmi reakció nem szokott lenni, de ha azt mondom, hogy há, arra azt mondja: háji. Mennyei öröm ez a füleimnek.

Egyébként az egész hangutánzásban fontos szerepe van Julcsinak, aki annyira kedvesen és őszinte biztatással kéri Lilit, hogy mondja ki a hangot, hogy attól valahogy sokkal inkább kimondja. Fontos tanulság, hogy milyen hasznos a kívülről jött ember. Én hajlamos voltam számonkérően kérni. Most direkt kedves hangon kérem és szinte csak akkor reagál.

Ahogy látható, most eléggé  a hangokra megyünk rá. De Kriszta nagyon ezt hangsúlyozza, és végülis ez az egyik fő cél, hogy a beszéd beinduljon. Persze azt nem tudom, hogy ebből, hogy lesz kommunikáció, de nyilván az utánzásra szükség van, hogy bármi elinduljon. És, ha beindulnak a szavak minden könnyebben alakítható.

Lili programja közben teljesen átalakulóban, új feladatokat kap, mert elég jól megtanulta az eddigieket és unja is őket. Ugyanúgy lesznek nagymozgás utánzósak, tárgyas utánzósak, párosítósak (kép-kép, tárgy-kép, tárgy-tárgy, szín-szín), receptívek és játékkészség fejlesztők. Az újdonság, hogy orálmotoros utánzósak is lesznek, nyelv kidugás, ilyesmi. A nagymozgásosnál továbra is probléma, hogy nem figyel oda, nem néz ránk, eddig is hang alapján tájékozódott részben (egyébként remekül), hamar megtanulta a fejütögetés, dobolás, asztalsimi, sőt az integetés hangját is. Rosszabbul is megy a fel a kézzel utánzásosan, mert annak nincs hangja, ha felemeljük a kezünket. Ha szóban mondjuk, akkor nagyjából megcsinálja, de az már nem utánzás ugye. Elvben, ha jó a megerősítő, akkor ránk néz és utánoz, ez valóban így van, de néha csak a víznél működik a dolog vagy ott sem. Persze, nemrég még nehezen hittem, hogy lazán fog tapsot és a többit mindenhol utánozni, és mégis így lett.

Egyébként mintha kicsit nyugodtabb is lenne Lili. Többet bír ölben maradni, kevésbé izgága és kevesebbet és kevésbé vadul játszik öningerlős játékokat. Még mindig hosszan leragad egy-egy játéknál, de arányaiban több az értelmes, pl labdázás. És legtöbbször nem hagyja el a helyiséget, hanem bent marad, mégha nincs aktív közös játék, akkor is. Régen elég gyakran kivonult, ha nem volt aktívan foglalkoztatva. Biztos számít az intenzív emberi jelenlét meg talán az is, hogy a kedvenc játékai mellé társítottuk a beszédhangot, énekhangot. Az a jó az ABA-ban, hogy csomó olyan dolgot csinál az ember, amit egy szülő amúgy is (dobálás, csiki, éneklés, mondóka), csak koncepciózusan, és így sokkal hatásosabb.

Címkék: játék kommunikáció program szavak fejlődés társítás utánzás terapeuta öningerlés megerősítő vokalizáció

A bejegyzés trackback címe:

https://abaterapia.blog.hu/api/trackback/id/tr701034239

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.