Utazási aggodalmak

 2009.05.26. 21:36

Pár napra elutazunk csütörtökön Mártival. Most először leszek távol Lilitől 24 óránál többre a születése óta. Furcsa lesz.

Közben azon is sokat gondolkodom, hogy milyen lesz, amikor nyáron az egész család elutazik majd két hétre. Mármint az utazás biztosan jó lesz, de azt nem tudom, hogy milyen lesz Lilinek, hogy terápia nélkül marad két hétre. Bár számít az időfaktor és minél korábban kapja meg a terápiát, annál jobb, de nem gondolom, hogy két hét sokat számít. És azt is gondolom, hogy jól fogja magát érezni, mert szereti a természetet, a füvet, a fákat, a kavicsokat (ai-ra meg is kapja), és legfőképpen a vizet. De mégis szülőként a legmegnyugtatóbb érzés, ha tudom, hogy a nap legnagyobb részében tanul, fejlődik, gyakorol. Mivel ezt a feladatot másik gyerek mellett, ép idegekkel stb. nem nagyon lehet felvállalni (legfeljebb csak részben) egy szülőnek, ezért a legmegnyugtatóbb tehát, ha mások, mostanra profivá vált terapeuták foglalkoznak vele. Ez nem lesz a nyaralásunk során, így talán az én lelkem kevésbé lesz nyugodt.

A másik szempont viszont az, hogy ha nincs terápiás helyzetbe hozva, akkor hozza a spontán-Lili formáját, ami persze sokkal jobb, mint 3 hónapja volt - emberbarátabb, kezdeményezőbb, könnyebben utánzós - de mégsem olyan kis ügyes, szavakat mondós, sokat szembenézős, sokat utánzós, mint a terápia közben. És ez, ami a legmegterhelőbb lelkileg, látni, hogy még mindig, a sok-sok fejlődés ellenére mennyire máshogy működik, mint szeretnénk. Vagy vigyem el feladatait és gyakoroljak vele ott is? Persze lehetne generalizálni a képességeit, például minden nap nagymozásos mondókázni, és azt gyakorolni agyba-főbe, hátha akkor azokat is megtanulja, és akkor nemcsak a tapsolást fogja hébe-hóba utánozni, hanem a komplexebb dolgokat is.

Azt látom például zeneterápián, hogy spontán a mozgásos dolgokat nem nagyon utánozza, míg az asztalnál csináld ezt utasításra elég könnyen. A közösségi tevékenysége azonban jelentősen változott, hogy úgy mondjam képben van: érti hol van, mi a feladat, mi fog következni, nagyjából azt is, hogy mit kell tenni. Megtanult figyelni, ez is nagy dolog ám!

Címkék: terápia szavak fejlődés szociális utánzás terapeuta asztali elrendezés szemkontaktus

A bejegyzés trackback címe:

https://abaterapia.blog.hu/api/trackback/id/tr111145699

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.