Balatoni nyár

 2009.07.27. 21:34

Volt egy pár nap ilyenben is részünk. Hát, mit ne mondjak, nagyon jó volt. Ráadásul Balaton-Felvidék, ami nagyon szép. Szuper parasztház, barát látogatások. És ott annyira könnyű minden, ott a kert, szerencsére kavicsmentes, közel a Balaton, ami Lili kedvence, volt nap, amikor már így kelt: víjó, víjó. Sajnos megint víjó lett a víz. Játszóterek a strandon, új kedvencünk a csúszda, ua, amire gyönyörűen mászik fel. És persze az örök-barát a hinta. És Nóra, aki volt szíves a közelben nyaralni, és kétszer eljött hozzánk terápiázni. A vízben pedig a nagylabdához hasonlatosan jó az uá, vagyis ugrál, az oo, vagyis forog, és minden hatalmas vigyor. A homok is szuper persze, és, ha ai, kavics van, az a legjobb. De ezzel én nem mindig értek egyet. Főleg, ha szájstimulálás a program.

Két érdekes esemény történt, ebből az egyik mérföldkő. Az, hogyha egy korabeli gyerek kaviccsal, a kedvencével játszik, és ezzel kapcsolatos összes lépést leutánozza, nagyon jó, de nem mérföldkő, mert ezt tapasztaltuk már, hogy tud spontánul utánozni, ha a dologra motivált. Viszont az, ha egy nála egy évvel idősebb gyerek az autót tologatja berregve, és ő odamegy, és elkezd egy másik autót (ami nem a kedvence) tologatni, és pont ugyanolyan hangon berreg, az mérföldkő. A VB-MAPP-ben szerepel is ez szint, mint spontánul utánoz kortársakat. A VB-MAPP-on követjük Lili fejlődését nyomon. Amikor kezdte a terápiát, akkor a 0-tól 18 hónapos szintet nézve a 45 pontból volt neki 10. Most 35 van. Még egy-két dolog hiányzik, de ez főleg a nyelvre megy rá, nem néztem, de biztos vagyok benne, hogy bizonyos kognitív feladatokban magasabb szinten van, mint a nála egy évvel fiatalabb korosztály.

A nyaraláson elkezdett köszönni is, most már, ha kérem, hogy integessen, akkor is gyakrabban mondja, hogy ija, vagyis szia. Ez azon kevés szavak egyike, amit töredékes formában is jól ért a külvilág.

Viszont utolért minket az autizmus egyéb jellemzője is. Az érthetetlen zavar, ami miatt kialakították a szakemberek a napirendi kártyákat. Egy étteremből kisétáltunk, de még nem végeztünk, csak gondoltam, hogy járunk egyet. Minden jó, de egyszercsak meglátja a kocsinkat, és kiborul, sír, sőt (hálaistennek), mondja, hogy au (egy ritkán használt szó), és mutat az autóra, így egész gyorsan megértem, hogy oda akarna menni. De nincs nálam kulcs sem, és különben is, még nem indulunk. Megmagyarázom neki, hogy még bemegyünk, fizetünk, és csak utána ülünk be a kocsiba. Elég zaklatott, addig, amíg benn nem ülünk a kocsiban. Hirtelen meglátta az autót, talán bizonyos szögből, kitudja esetleg egy olyanból, ami után máskor beült oda, és valahogy ez a töredékes kép ezt a forgatókönyvet indította be. Ez a minőségileg más észlelés, nekünk semmi különös, neki pedig a kulcs az élet értelmezéséhez.

Címkék: játék kommunikáció autizmus szavak kérés fejlődés probléma értelem viselkedészavar utánzás terapeuta öningerlés

A bejegyzés trackback címe:

https://abaterapia.blog.hu/api/trackback/id/tr771272496

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.