Asszem ez élménymegosztás volt

 2009.10.22. 22:54

Bementem ma nézni kicsit Krisztit, mert kivételesen volt időm. Először is rögtön észrevette Lili, hogy bementem, ez is újdonság. A kezében éppen egy jutalma volt, egy kedvelt villogó csillag, mondta ia, ia, vagyis csillag, csillag örömében. Ez eddig megszokott dolog. De utána felemelte és rámnézett és úgy mondta, hogy ia, ia, vagyis a mozdulatai arra utaltak, hogy megosztotta a csillag-élményét velem. Persze ilyenkor mindig kétkedik az ember, hogy akkor ez most véletlen vagy beleképzelés-e, de én határozottan láttam egy emelést (mutatást) és egy rámnézést.

Az is jó, és ezt korábban nem írtam, hogy most már célzottan, szavakkal kér megerősítőket a megerősítős dobozából. Első lépésben passzívan fogadta azokat, következő lépésben elkezdte magát önkiszolgálni, most meg egy-kettőt-hármat spontán szavakkal kér.

Szintén mai megfigyelés, hogy jobban figyel, reagál a spontán élethelyzetekre. Ma két gyerekkel mentem fel nagyapjukhoz, egész szépen követett engem és a babakocsit, akkor is, ha nem fogtam a kezét. Szépen, adekvátan ment be az ajtón, lépett be a liftbe, az ajtót kinyitó nagynénjére ránézett (de nem köszönt),  pedig idegen volt a helyzet. Amikor új szereplő jött a képbe, akkor felnézett, odafordította a fejét. Megint csak idegrendszeri berögződésekről beszélek, hiszen ez nekünk természetes, de neki (nekik), nem az. Ezért fantasztikus ilyet látni. Ami a a neurotípusosnál fel sem tűnik, az itt egy blogbejegyzést érdemel.

Az is édes volt, ahogy ugyanitt, nagypapánál, dióval labdázást kezdeményezett. Azt hiszem a labda az a mesgye, ami az ő autizmusának és a normál fejlődésnek a közös halmazát képezi. Mindig az a problémám, kérdésem, hogy bármennyit is tanítunk, mikor lesz az, elvárható-e, hogy azt a tevékenységet válassza szabadidejében, amit elvárunk tőle. Vagyis hiába tudja, hogy kell egy játékkal játszani, ha neki sokkal érdekesebb tapogatni, szájába venni. Na, találtunk egyet, ami számára is érdekes és mi is szeretjük: a labdázás.

A negatívum viszont, hogy úgy másfél-két óra után jött a nyafi. Szinte biztos vagyok benne, hogy az ingerek feldolgozásával van baj ilyenkor. De nehéz rájönni, hogy mi is zavarja voltaképpen. A fény lekapcsolása jót tett, hunyorgott is előtte rendesen, de legjobban a homlokmasszázs hatott. De még így is vissza-visszatért a nyafogás, sírás. Kicsit megteremtettük a megfelelő környezetet, aztán viszont elindultunk, hiszen koraeste is volt már, és nem gondolom, hogy neki egy félig idegen helyen sok órát el kell viselnie, ha nehéz. Elég, ha ott van kettőt, két és felet.

Címkék: játék kommunikáció autizmus szavak kérés fejlődés szociális probléma megerősítő szemkontaktus beszédértés

A bejegyzés trackback címe:

https://abaterapia.blog.hu/api/trackback/id/tr561468774

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.