Utánzás

 2010.03.20. 22:33

Lili féléve már tudott utasításra utánozni, de mikor próbálgattuk vele a "Hej Gyula" kezdetű mondóka mozgásos elemeit, azokra nem is figyelt, és nem utánozta. Most kis kivárás után rögtön utánozza a mondókát kísérő mozgásokat, a legtöbb elemét tökéletesen reprodukálja.

Ez szép példája annak, hogyan megy át a begyakorolt - ha tetszik kondicionált válasz - viselkedés, lassan az utasítás nélküli funkcionális utánzásba, majd ez a spontánba: ez is alakulgat. Hisz kezdeben csak az van, hogy "csináld ezt" utasításra leutánoz a gyerek egy tapsot mondjuk.  Persze, ha ezt sem utánozza, akkor sok prompttal (segítséggel), és az ezt követő jutalommal erősítjük meg a választ. De még jobbat mondok. Mi kell az utánzási képességhez, milyen készség az előfeltétele: a figyelem. Persze, várhatjuk is, hogy megérjen rá a gyerek, hiszen az nagyon humánus volna. De szerintem, ha megjutalmazzuk, amikor figyel, akkor figyelni fog. Illetve eggyel kevsébé direkt módon, ha figyel, akkor tud megcsinálni egy feladatot pld. utánozni és igen hamar rájön, hogy érdemes utánozni, mert utána jó dolgok jönnek. De, hogy miért is utánozza le a Hej Gyulát azt nem tudom, mert akkor nem is kap semmit. Talán a tanulás öröméért? A közös együttlét és ritmus, dallam öröme miatt. Talán! És miért kezdi el a torna óráján figyelni a gyerekeket mondóka közben, hogy mit csinálnak? Ezt sem tudom, csak sejtem, hogy talán azért, mert nagyon sokat és sok örömmel, játékosan, jutalmazással gyakorolta már ezt. Nekem ez az ABA értelme.

 

Címkék: játék terápia fejlődés utánzás megerősítő generalizáció

A bejegyzés trackback címe:

https://abaterapia.blog.hu/api/trackback/id/tr611855569

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.