Jó irány

 2010.11.05. 21:00

Mostanában történt egy-két változás. Egyrészt azt vettük észre, hogy bizonyos feladattípusok figyelmi probléma miatt nem mennek, ezért újra felmértük Lilit a VB-MAPP segítségével, és ami akkor azon a felmérésen nem ment, azt visszatettük a feladatsorba. Így most lebutítottuk kicsit a feladatokat, újra elővettük a képet a képhez párosítást, pár dupla utánzást, mert ezek mostanában nem mentek. Játékosabbá tettük a terápiát, hogy visszajöjjön a kedve, mert a legtöbb helyzetben valójában arról van szó, hogy nem figyel oda, unja, ezért nem csinálja meg.  Több szenzoros igényt kielégítő blokkot is beépítettük, mert nagyon erős az igénye ezekre az élményekre, és jobb, ha ezeket ily módon elégítjük ki, mintha a feladatteljesítés rovására megy folytonos fogdosódás.

A másik párhuzamosan zajló folyamat, hogy csomó dolog beérik Lilinél mostanában. A spontán figyelme javult, többször követ utasításokat, jön oda, ha hívjuk, reagál. Az akaratát is jobban fejezi ki, ami egy kezdeti kommunikációs forma. Igaz, hogy ez többször csapkodás még, mint szóbeli közlés, de sokkal jobb ez, és érthetőbb, mint a passzív, kifejezéstelen arc. Játszótéri helyzetben is sokszor segítséget kér, meg néha odahoz játékot, amiben segítségre van szüksége pl. gyurmanyitás.

Aminek én személyesen nagyon örülök, hogy egyértelműen fejlődött a játékkészsége. Csináltunk neki még az első fejlesztőjének útmutatása alapján egy olyan játékot, hogy egy konzervdoboz tetejébe belefúrtunk lyukakat, és abba kell pálciákákat beledugni. Magát a mozdulatot már régebben is megtudta csinálni, de mindig vissza kellett terelni, hogy ne stimuláljon a hurkapálcikákkal. Most viszont magától folytatta  a játékot, amíg el nem fogyott a pálcika, talán csak az elsőnél kellett segíteni ráterelni a helyes útra. Nagyon jó, amikor a számára természetes stimulálás helyett, a helyes megoldást választja. Nyert a normál válasz, ezen a fronton.

A PECS is jól megy, és majdnem mindig ad hozzá hangot is, igaz a hangjai elég gyengék, összecsúsznak, nem tiszták sajnos. Van Liliben egyfajta erősebb figyelem a külvilág eseményeire, ami talán köszönhető, a jelenleg még lazábban jelenlevő napirendnek is - még csak pár dolgot jelzünk neki előre: evés, kézmosás, wc, ki jön hozzá (ha nem felejtjük el), játszótér, fürdés, alvás.

Mindemellett viszont vannak nehéz helyzetek. Ilyen az utcán járás, amiben egészen elképesztően nehéz tud vele lenni, hogy folyton csak cipeltetni akarja magát, lecsúszik  a földre, eldobja magát stb. Nehéz az is, hogy néha visszaesik minden területen, az evés területén is megint fokozottan érzékeny lett a darabos ételre, habár a goffri így is megy, és nem hagyjuk magunkat, csak egyszer turmixoltunk a turmixmentes időszak óta. Mennyiségileg viszont szinte kielégíthetlen. Nehéz az, hogy sok inger jelenlétében nehezen fókuszál, nehezen vesz észre embereket, állatokat az állatkertben, illetve, hogy fixálódik egyes tevékenyégekre. És nehéz az is, hogy élesen tud nyafizni, ha nem az van, amit szeretne. Jó irányba mennek a dolgok, de sajnos az autizmus mindig ilyen, egy folytonos figyelem, küzdelem, tánc az idegekkel, és rettenetes aggodalom a jövővel kapcsolatban, főleg így szülinap tájékán.

Címkék: játék terápia kommunikáció program autizmus fejlődés viselkedészavar utánzás öningerlés vokalizáció evésterápia

A bejegyzés trackback címe:

https://abaterapia.blog.hu/api/trackback/id/tr382426656

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.