Na, most elmondanám, hogy Lili eszik, rág. Nem ám úgy, hogy csak ezt vagy azt, hanem lényegében mindent (illetve egyre többfélét), gyönyörű mozdulatokkal rág: sonkát, banánt, zsemlét, kenyeret, krumplit, sütit. Ez már evés a javából.
És ez köszönhető az ABA terápia elvének, a terapeuták állhatatosságának, kreatívitásának, vagányságának (különösen Nóra kezdeti határozott, ámde türelmes magatartásának), a mindennapos segítségnyújtásnak, amit tőlük kaptunk, és a fokozatos szoktatásnak. Ha mást nem is értünk el, már ez megérte: a pénzt, az energiát, lelki támaszt. Lásd étterembe lehet menni nagyobb balhé nélkül. És szerencsére mást is elértünk. Csak összehasonlításkét mondom, az ilyen masszív evésprobléma, ami Lilinek volt: teljes elutasítás, hisztéria, köpés, öklendezés szilárd étel közeledésekor vagy sehogy vagy csak hosszú-hosszú évek alatt kezelhető a szokásos eljárásban: vagyis heti egy tanácsadás a szülőnek, Dévény-szájmasszázs, szülői próbálkozások. Ehhez képest a másfél év szinte elrepült.
