Az több nyaralás, kevesebb itthonlét, több alkalmazkodást igényel. Volt, hogy nem voltak terapeuták, és sok volt a pancsolás, ami Lilinek jó, tanításra nem igazán volt azonban alkalmas közeg.

Aztán a teljesen új környezet pedig olyan volt, hogy kicsit elveszett az ingerek között:leredukálódtak tevékenységei: önkielégítésre és mászásra, az evés eleinte teljesen visszaesett, és kevésbé figyelt, ha hozzászóltak.

Aztán 2 nap terápia után láttam itthon, hogy szebben figyel, és odajön, ha hívom, meg sokkal többet néz ránk. Vajon a terápia hozta-e jobban vissza vagy az ismerős környezet, ki tudja.

Többször írtam már, hogy a párosítós feladatok, amik nyilvánvalóan odanézést igényelnek nem igazán mennek, illetve, ha odanéz tudja, de ritkán néz oda. A ABA Központban aztán úgy próbálkoztak, hogy nagyon sokféle módon felhívtak a figyelmet az asztalon levő képekre, és arra is, amit párosítani kell (pl. verbálisan, mutatással stb), és látható volt, hogy, amikor odanézett, akkor aztán jól ment a párosítás.

A wc még mindig nem stabil. Keveset jelez, és sajnos vannak balesetek. Habár ez is, ha itthon vagyunk, és fix a napirendje, akkor kevésbé.

Egyébként meg nagyon jókedvű mostanában, és, mint egy igazi ki auti, kiderült, hogy imádja a McDonald's hamburgert, és a gyermekvasúton totál izgalomban van.

Az nehéz viszont, hogy imád hozzányúlni dolgokhoz, főleg, ha jó eséllyel érdekes valaminek a textúrája, így gyakran a különböző anyagú utca is ilyen lehet.

Az is kiderült, hogy ikeaban kapható cipőkefe nagyon nyugtatólag hat rá, így ezzel simogatom, mielőtt elalszik, és így van, hogy nincs fenn 10-ig, negyed, fél10-ig azért igen.