Elért engem is a bloggolók tipikus élménye, vagyis, hogy elkezdtem az történéseket, itt persze csak a Lilivel kapcsolatosakra gondolok, blog bejegyzésszerűen megélni. Majd ezt leírom-gondolom, miközben történik valami éppen. Viszont utolért a másik oldala is a dolognak, vagyis…

Most sem itt lenne a helyem, hanem a könyv fölé görnyedve, de ide kívánkoztam. Szóval azt gondolná az ember, hogy beszélni nem lehet tanítani. Dehogynem! Kezdődött minden a hangutánzásokkal, aztán folytatódott a helyhez kötött hangutánzásokkal, lásd híja-hintában, vivi-vizes…