Pontosabban holnap február 26-án lesz egy éve, hogy megvolt az első terápia. Elolvastam az első tapasztalatokat, és érdekes, hogy az első következtetéseim helyesek, vagyis a rendezett terápia félsiker, illetve a figyelem lehet a legnagyobb probléma. Az is érdekes, hogy akkor a receptív feladatok mentek nagyon jól, és a nagymozgásokra irtó nehéz volt rávenni Lilit, mert nem nézett oda. Most persze a receptívek éppen nem mennek túl jól, de a nagymozgás utánzósakban (duplákban is) brillírozik, csak sajnos kár, hogy ez nagyon ritkán jelenik meg a spontán viselkedésében. Mondjuk hétfőn zenén pont most integett a többieket utánozva (vagy a helyzetet felfogva?) a köszönésnél.
A másik, ami ebből a kis összefoglalóból látszik, hogy a beszéd azért beindult, igaz, hogy szótöredékek csak, és ebben nem akar fejlődni, vagis nem tisztulnak eléggé a szavak, új hangok nem jönnek elő, és nagyon kevés még mindig a spontán beszéd. Igaz, hogy, ami beszéde van az mind kommunikációs szándékú. A testrész az, ami akkoriban jobban ment, most újratanuljuk és folyton keveri a dolgokat, nyilván a nem jó ön- és testkép miatt.
Egyébként érdekes tapasztalat, hogy nagyon kell gyakorolni a dolgokat, mert szinte minden eltud felejtődni amúgy. Ez most nyilván javulni fog, hogy a kártyák üzembe vannak helyezve. Még egy újításom van, hogy amikor csináljuk vele a masteredeket, akkor utána, amik nagyon nem mentek azokat kiírom egy táblára, és akkor azokat mindenki minden nap gyakorolja. Ez nagyon bevált, mert most ezeket mind tudta. De persze jó volna, ha még tartósabb lenne a tudása, hisz nem akarunk egész életében terápiázni.
Mostanában az utasításokat is szépen követi, igaz, van, amikor nem figyel, illetve jobb a konkrétabbakban, pl. "hozd ide a zsepit a fiókból", mint abban, hogy "gyere ide". De a terápia sem volt tökéletes eleinte, sok ilyen utasítós feladat csak szeptemberben került bele. Kedvenceim, az olyan interverbal feladatok, melyben az állathangokat kell kiegészítenie, és abból már jó sokat tud: A kutya, (cica, kecske, tehén, béka,csacsi, bárány, malac) azt mondja:...Az öltözés, vetkőzés is egész jó, bár nyilván elmarad a korától, és szobatisztaság nagyon alakul, illetve az evés is alakulgat.
Játékhelyzetben is fejlődik, szépen benne marad, önálló játéka is egész jó. Spontánul még keveset alkalmaz ezekből, de már az is tök jó, hogy élvezi, örül a sikerének és ügyesedett.
Ami még jó az első bejegyzéshez képest, hogy kényszeres dolgok egyáltalán nem jellemzőek. Igaz, van: karmolás, csípés, önkielégítési kattanás, pica (nem ehető tárgyak evése, pl föld, homok, kavics), bár, ő nem nyeli le ezeket. És persze több az ereje, nagyobb a harc, ha harc van. Több a hiszti is, de azért nem olyan vészes pont az. Meg hát ugye az alvás. Szóval kicsit passzív, jó gyerekből, aktívabb, nehezebb, de vidámabb, nézősebb, szociálisabb, kommunikatívabb, jobban figyelő, okosabb gyerek lett, de azért még mindig egy 3 éves, bizonyos területeken lemradásban levő, ingerfeldolgozási problémákkal küzdő, autizmussal élő (csodaszép) kislány.