A hét kissé döcögösen indult. Először kiderült, hogy az egyik terapeuta beteg lett, aki ezen a héten 7,5 órát csinált volna, aztán, hogy a Krisztának kinn kell maradnia Angliában még egy pár hétig. Hirtelen nagyon elhagyatottnak éreztem magam, hogy nekem kell akkor koordinálni, új feladatok után nézni, és helyettesíteni is, ráadásul P. is külfüldön volt. Mindezt tetézte, hogy szerdán folyton felállt az asztaltól Lili, és nagyon izgága volt. Persze így is lehetett vele ezt azt csinálni, meg a természetes közegben is lehet egy csomó feladat/jutalom dolgot kitalálni, de ehhez mindenképpen gondolkodni kell, és főleg ügyesnek lenni.

Tegnapra megnyugodtam, mert nagyon szépen mentek a hangutánzásai, főleg a másik két terapuetával. Ez így zajlik: mond egy hangot pl.:áááá, erre a terapeuta is mondja, és közben visszatartja a hintát, a zuhanycsőt, vagy más megerősítőt. Lili mostanra majdnem mindig egy idő után, ami néha fél perc is lehet, leutánozza a hangot. Persze néha előfordul, hogy eee-t mond, vagy még valami mást, de egyelőre az a lényeg, hogy megértse a hangutánzás lényegét. És nagyon gyakran valóban ááá-t mond, sőt az iá-t tök szépen utánozza. A legédesebb, amikor azt mondom neki: mit mond a csacsi? Iá. Mire ő: iá. Iszonyú édes hangon mondja. Szóval ebben nagyot fejlődtünk mostanában, és ez a lányoknak köszönhető.

Kriszta a távolból azt üzente, hogy ha nem megy a sok asztalozás, akkor legyen több az egyéb. Sok feladat a hintában van: meglökjük, ha utánoz, vagy testrészt mutat, máskor szobában levő tárgyra/személyre kell mutatnia. És legújabb találmány, hogy ölben ülve is sok feladatot tudunk végezni, ott a lovaglás a jutalom. A testrészeket szépen mutatja, bár néha lassan reagál. Az utánzásosak közül is egész sokat megtanult stabilra, pl. a baba fésülése, illetve tálból etetése eheti tananyag (múlt héten még csak simán kanállal kellett etetni).És úgy tűnik, hogy a nagy ismétlésszám tényleg rögzít készségeket, szintén a feladatai között szerepel a süni simogatása (utánzásos alapon, vagyis csináld ezt utasításra), illetve ugyanez egy babával. Ma kétszer is elment a húga mellett, és a szokásos belemarkolós, karmolós mozdulat helyett finoman megsimította. Persze, ez még csak egy viselkedéses megnyilvánulás. Vagyis nem azért simizi karmolás helyett, mert megértette volna, hogy nem jó a karmolás, mert az a másiknak fáj, de azt mindenesetre látta, hogy ezért nagyon meg lett dícsérve, tehát azt mégis átéli, hogy amit tett az jó.

A jelekre is ráálltunk. Egész jól el lehet szórakozni azzal, hogy 10-15-ször kiadom neki a gólyóvezető dobozt, a golyó jelet mutogatva. Igaz, kissé fárasztó újra meg újra felrakni a szekrény tetejére, de kibírható azért. És közben énekelgetek neki, mondókázok a különböző, a játékon szereplő állatok nevére költött mondókákkal. ennek az is a célja, hogy a kellemes ingert összekapcsaolja a beszéddel, szavakkal.

Ha már szavaknál tartunk, vivivi a vízre elég rutinszerű, és a hinta a hi-ből kezd hijja lenni. De ezt még én sem mindig hallom annak, ami.