A spontaneitásra várva

 2009.04.09. 22:14

Most olyan periódusban vagyunk, hogy sok biztató eredmény van, de a spontaneitás még várat magára. Lili könnyen tanul, ez már kiderült, figyelme is fejlődött, jól tud generalizálni, vagyis az egyik helyzetben tanultakat könnyen alkalmazza más helyzetekre, és jól érzi magát terápiás helyzetben. Sokat mosolyog, mert sokat hintázhat, labdán rugózhat, vizezhet, gyakran megpörgetik, dícsérik, vagyis abszolút megismerte a szórakoztató részét az emberi együttlétnek, és azt hiszem teljesen természetes számára az asztali "munka" is.  Bár azt látom, hogy például Tündénél valamivel türelmetlenebb már, és csak a kedvenc feladatainál lehet tartósan lekötni. Ez abból is adódhat, hogy az ABA nagyon pörgős, 2 másodperc telik el az egyik feladat vége, és a következő eleje között, vagyis nincs idő utatkozni, és ráadásul a jutalom is elég gyakori. Itt egy videó, ami ezt bemutatja. Persze nálunk ennyire még nem gyors, de alakul. Szóval a hagyományos gyógypedagógiai fejlesztés nem ennyire gyors, és lehet, hogy Lili már nem bírja a lassú tempót, kivéve a kedvenceinél, mert azokat végtelen türelemmel csinálja. Ilyen például a gyöngyfűzés, egyelőre egy drótszerűségre, vagy a formaillesztők, különösen egy kis háromszögeset kedvel.

A spontaneitás ahhoz kell, hogy ne kelljen mindent külön-külön megtanítani, hanem az legyen, hogy magától kezd el utánozni hangokat, tevékenységeket, illetve  önállóan használja a szavakat kommunikációs jelleggel. Kis példák vannak erre, hinta rendszeres kérése, (sajnos a hinnya, néha már csak nyanyanya) néha a vízé, egyre többször újra a hamm (ami nála nem újdonság), de a többi szót alig használja, inkább csak feladathelyzetben. Ha elveszem tőle a golyót, és mondom, hogy golyó, elég gyorsan mondja, hogy ojo, ha elveszem a gyurmát, mondja, hogy uma, ami tök jó, de arra utalok a spontaneitás hiányában, hogy ezt a szót is én találtam ki neki, nem az volt, hogy spontán rájött, hogy ezt tudja kimondani. Igaz, a hájit (hálózsákra) ő kezdte el hájinak mondani, amikor én még csak há-t kértem tőle. Aranyos, hogy trükkösen is lehet már tőle kérdezni, mikor esti lefekvéshez készülődünk, vagyis: mi jön veled az ágyba, például ezt, és arra már mondja, hogy háji vigyorogva.

Egyébként az ABA kritikusai pont azt kifogásolják, hogy a gyerekek robotok lesznek, és valójában nem értik meg, hogy mit miért csinálnak, csak feladatszerűen végzik. Ez persze engem nem ijesztett meg, mert egyrészt inkább legyen jól viselkedő robot a gyerekem, mint alkalmazkodásra, kommunikációra képtelen "spontán" lény, másfelől meg, akinél viszont nagyon beindul ez a bizonyos spontán fejlődés, az olyan messzire juthat, amit teljes felépülésnek nevezhetünk.

Egy másik dolog, amitől még távol vagyunk, hogy tényleg élvezetes legyen a számára, az a mások társasága. Feladatszerűen megsimogat más gyerekeket, vagy megmutatja a testrészeit, de nem érdekli a közös együttlét. Ha van közös érdeklődés, akkor eljátszik egy másik gyerek mellett, az egyik másfél éves "barátnőjével", V-vel különösen, de amúgy hidegen hagyják a sima együttlétek, az ami a neurotípusos gyerekeket olyan korán elkezdi izgatni. Ha dobálják, mondókáznak vele, és az ő érdeklődése szerint játszanak vele, az persze más, de csakúgy semmi izgis nincs számára a többiekben. Persze az ABA-ban ez is benne van, ezt is tanítják, promptolják, hogy hogyan kell együtt játszani, közeledni stb, és én is mutatgatom neki, de ezek egyelőre inkább suta próbálkozások, mint valódi közeledések.

Címkék: terápia kommunikáció szavak fejlődés szociális probléma utánzás prompt beszédértés

A bejegyzés trackback címe:

https://abaterapia.blog.hu/api/trackback/id/tr991056713

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása