Még tartozom egy workshop beszámolóval, de azt nem ma fogom megejteni. Viszont egy pár szót említenék Liliről, mert vele azért vannak kellemes dolgok is, a kellemetlenek mellett persze.
A rossz, az irdatlan mennyiségű játék dobálás, amit művel, a hétvégén megpróbálom kicsit átrendezni a terepet, hogy hozzáférhetőek legyenek a játékok a terápia/szülők számára, de ő ne érje el azokat. Az is nehézség, hogy habár mindent bevetünk a friss tudásunk alapján, hogy motiváltabb legyen, de mostanában mégsem halad túl gyorsan a feladatokban. Illetve, hogy nagyon erős a szájbavevés, és az egyéb szenzoros élménykeresés is túlteng. Rossz, hogy még midig vannak pisi balesetek, és van jelzés, de még midig csak olyan 15 százalékban. Rossz, hogy a hangok nem stabilak. Rossz, hogy van, hogy valami két hétig tök jól megy, pl kép felismerésnél tökre figyel, ezért jól választ, és aztán leromlik.
Ami jó, hogy szépen, és ügyesen megy neki az evés: szalámis szendvics, egyáltalán nem összenyomott kaják stb, a koraiban is sok lépés történt, hogy ebben fejlődjön. Az elején van, hogy tiltakozik, de aztán az éhség győz. Az is jó, hogy spontán helyzetekben egyértelműen javult a beszédértése: ma pl. számára idegen kérdezte, hogy: "jössz gyurmázni?", és szépen odaült az asztalhoz, ahol a többiek gyurmáztak, illetve játszótéren mindig megáll arra, hogy állj, a nevére is egyre többször figyel spontán módon. Megjelent egy-két alkalommal a spontán utánzás: ketten elkezdtek futni, és erre ő is. A húga leült a kádban, erre ő is. Meg volt még egy-két helyzet. Habár nem stabilak a hangok, de javulgatnak. Meg jó, hogy jól érzi magát, nem sírós, csak nagyon-nagyon ritkán, imádja a természetet, a nagy mezőket, ahol boldogan szalad és szépen ügyesen, és egész változatosan játszik játszótéren.
