Nehéz visszatérni a bloghoz, és nehéz összefoglalni az utazást is. A lényeg, hogy most látszódott igazán, hogy a taktilis ingerek, illetve a világ felfedezése ily módon Lilinek most nagyon központi. Persze, ezeket nem engdélyeztem, de nem lehetett teljesen tiltani, mert nem tudtam folyton a nyomába járni. A két dolog, amit korához nem illő módon a szájával akar felfedezni a kavicsok, és a cipők. Ezeket persze szenvedélyesen ismételgeti is: ai, mint kavics, io, mint cipő. A lába is nagyon érdekli, ha nincs rajta cipő, akkor is beszél a lábbelijéről, miközben a lábát nézi. A beszéd persze a legjobb része a dolognak, sajnos a láb- és cipőevés az bennem igen rossz érzéseket kelt. A tiltás benne pedig mololygós huncutságot.

Az is kiderült a nyaraláson, hogy a spontán szavai ritkásabbak, mint helyzetbe hozottan, de ezt a hétvégék alapján eddig is sejtettem. Napi 4-5 szót hangoztatott spontán, általában cipő, háli (hálózsák), hinta-attól függetlenül, hogy volt-e a helyen hinta, ahol éppen jártunk, kavics, és elég gyakran, hogy víz, néha hamm, sokat ou, mint joghurt. Aranyos volt viszont, hogy sokat apuzott, például, mikor odaült mellé P., mintha csak azt mondaná, hogy itt az apu. Lástzik, hogy nála szinte minden motiváció kérdése: itthon heteken át nem használja akár a víz szót, de a nyaraláson, amikor belázasodott, akkor úgy ébredt, hogy mondta, hogy ví, és utána többször is aznap. Úgy tűnik, hogy amikor kell neki valami, akkor ahogy tudja, az ő verziójában mondja azt.  Mindenesetre egyértelműen megértette, hogy szavakkal kell kérni. Csak hát az van, hogy nem túl sok minden kell neki, mert az érdeklődésében van egy rákattanásra való hajlam. És azt, hogy csak úgy meséljen arról, amit lát, az még nem jellemző. Bárcsak egyszer..

Egyébként jó volt a kedve, kivéve lázasan, amikor viszont egészen neurotípusosan festett, mélyen a szemembe nézett, csodálkozva, hogy miért beszélek angolul (épp a biztosítótársaság cseh anyanyelvű orvosával konzultáltam), és repkedés sehol nem volt, csak bújt.

A nyaralás alatt is jellemző volt, hogy ha érdekelte egy játák, akkor abban könnyen utánozott, de magától nem vett részt oly módon más gyerekek játékában, ahogy az jellemző 2 és fél évesen.

A merevsége ugyanakkor fokozódott. Nála az csak a kajában van, de sokkal válogatósabb lett, és sokkal nehezebben tolerálja akár a mikroszkópikus darabokat. Most próbáljuk visszaszoktatni az alapszintjére, mert jövő héten jön az evésterápia.

A feladatokat ott is szépen, ügyesen csinálta, nem volt semmi gond. A könyvnézegetés nagyon lekötötte, és egyszer-egyszer a húga jelenlétét is elviselte játék közben, aki most 10 hónaposan mindenbe belemászik,  mindent elvesz és akar. De Lili alkalmazkodott a helyzethet, és néha átad neki egy-egy játékot. Persze a fejütögetés is megy még.

A szülők mellett a hisztisség is fokozódott kicsit, mert az ember bármennyire is tudja, nyilván rákérdez, hogy mi a baj, vagyis nem tud egy-egy nyafit kiiktatni nem figyeléssel. De most a terapeuták kézbe vették a dolgot, remélem ez is visszaáll hamarosan a viszonylag nyafimentes szintre. A terápia mindenestre folyik, és Lili nagy örömmel vesz részt benne általában.