Lilike náthás és pár napig a közérzete is rosszabb volt, és ilyekor az autizmus tünetei felerősödnek nála. Persze ilyenkor egy anya aggódik, hogy ez valamilyen visszaesés-e. Rosszabb volt a szemkontaktusa, hangjai alig voltak (ez még mindig jellemző), és passzívabb, rosszabb kedvű volt. De tegnap viszont annál nagyobb öröm volt a visszatérése: a szép nézései, a vidámsága, a huncutkodásai.

Most, hogy új embereket felvételiztetek, tök jó látni azt, hogy milyen szépen közeledik hozzájuk. Pár hónapja még nem jelentek meg ilyen reakciók. Az első jelölthöz többször odament, vizsgálta, simogatta az arcát. A második lány, már tapasztalt ABA terapeuata, és, amikor elkezdte mondani, hogy "csináld ezt" é feladatokat adott, akkor döbbenten nézte az arcát Lili, csodálkozott, hogy mit akar ezzel a terapeutás szöveggel ez az idegen. Hozzá is többször odament, persze leginkább a fülbevalója izgatta, de így is kialakult egy interakció köztük. Ugyanekkor hozzám cél nélkül odahozott egy tárgyat. Talán ez egy megmutatási reakció volt, mert ehhez a tárgyhoz konkrétan nincs szükség felnőtt segítségre, úgy, mint a gyurma kinyitása pl. Bár most, ahogy belegondolok azt is szereti, ha ezt  a tárgyat hozzáütöm valamihez, mert akkor villog, ezért lehet, hogy ezért hozta tulajdonképpen oda. Attól még édes.

Mint, ahogy az is biztató, ahogy a képeket szebben figyeli, amióta az új dobozon tépőzárat elhelyező módszerrel látható, és nem az asztalon fektetve. Azóta egész szépen mutogat rájuk.

Ja, és a princess pékség csoki croissant belső evéséről nem is meséltem.