Jaj, de ritkán frissülök, rémes. Elekezdődött a szabályos őszi élet mindenkinek, ez Lili esetében Korais ovit jelent. Azt hiszem, hogy nagyon jól érzi ott magát, vidáman felfedez. Mindenki nagyon kedves, és meg is dícsérték, hogy szépen jelez, ennek én is szemtanúja voltam, amint fekéredszkedett egy magas nyakba, és azt is mondták, hogy az önkiszolgálás is jól megy neki - ezt itthon is láttuk.

Ahogy a címben írtam, a vokális mandjei (kérései) is kezdenek visszatérni. Most megint napi pár vokális mandje van: gyurma (umma), hinta (ijja, vagy hinnya néha), iu (zsipzsup) felkéredszkedéssel, víz (í), esetleg forog (oo). Volt egy időszak, hogy ezek teljesen eltűntek, de remélem most már tartós lesz, mert még egy fokkal kommunikatívabb müdon jön elő, mint előtte. Volt két nagyon ügyes spontán kommunikációja mostanában: az egyik az én hátam csapkodása volt háliért (alvós hálózsák) esti lefekvéskor - ezt tanítottuk is neki, hogy vállveregetéssel jelezzen; a másik pedig: felállt a hintában és közben mondta, hogy mama és mosolygott, vagyis élméymegosztás-szerűség. Ez persze nem azt jelenti, hogy azóta volt, de legalább az igénye és szociális, agyi, akármilyen kapacitása megvan hozzá.

Amia amúgy jó, de néha túlzás: az evés. Zabálja a kekszet, pufit, csipszet, de szó szerint belemarkol és hullajtja a földre, rakja a szájába és rákattan, mint például a húga zsúrjában, és akkor csak ezt csinálja. Ez a nagy szenzoros izgalma neki akkor.

A hangjai talán javultak, de még mindig nem szépek. A pisi kicsit visszaesett, több a baleset. Nem tudom, hogy mi az oka, talán több ivás. Figyelme, utasításra, nevére stb. való válaszkészsége egész jó. Ingerkeresése stabilan erős, elsősorban a szájbavételben jelentkezik.