Lili szokja az új közegeket. Heti két délelőttöt, egészen 1 óráig a Korai Fejlesztőben tölt. Innen nagyon jó visszajelzéseket kaptunk. Úgy tűnik, hogy elég szépen érti a számára új tárgyas napirendet. Szépen eszik is bent, villával összenyomott ételt, a kiflit is kóstolgatja. Mindehhez nagyon vidám is.

Délutánonként ilyenkor nagyon elfárad viszont, még nehezen megy a Korait követően a terápiázás neki. A többi napon egész aktív, mivel én már sokat dolgozom feltűnő, ahogy örül nekem. Persze néha még nehezen veszi fel a szemkontaktust, ez is jellemző sokszor.

Az evéssel fantasztikusan haladunk, kb. egy hete csak villával összenyomott ételt eszik, és nem kell turmixolni. Eszik különféle leveseket fözelékekeket: bab-, hús, krumpli, lencse vagy kelkáposzta főzeléket. Egyre több junk foodot nyom hihetetlen hevességgel: goffri, TUC keksz nagy őrület, sörperec, bizonyos fajta pogácsa, pufi, csipsz, tortilla, de evett már palacsintát is nemrégiben.

A szobatisztaság is szépen alakul, alig van baleset, és a jelzés is néha tudatosan megy.

Néha, mintha mamázna, amikor hazaérek. Asztalnál én rég láttam dolgozni, de azt hiszem, hogy az sem megy rosszul. Habár persze a tanulás nem mindig olyan gyors, a dupa utánzások, dupla utasítások most hanyatlanak. A hangok talán javulgatnak.

Persze, az emberek észrevevése még most sem erőssége, de vannak meglepő dolgai, tegnap megölelte egyszercsak az egyik barátnőmet egy parkban.

Még édes tegnapi jelenetek: határozottan megindul valamerre a park felé menet. Nézem, hogy hová tart. Egyszercsak odamegy két kutyához és megsimogatja őket. És nem tépés volt, hanem simogatás. Később galambot kerget, és tökéletesen mérleghintázik is ugyanebben a parkban. Most, hogy Márti kevesebbet van itthon, mert intézményesült (az is egy külön történet, de az mélylélektani szemléletű), volt egy-két nap, hogy kettesben voltunk a terápiák között, megható volt, mint régen.