Mind a három terapeuta megcsinált egy betanulós órát, Kriszta elutazott Angliába, így most én helyettesítem őt. Ma volt az első ilyen helyettesítés pontosabban. Én közben mindennap csinálok asztali feladatokat Lilivel. Már korábban is feltünő volt, hogy a tárgyakkal való feladatokat sokkal könnyedébben teljesíti, mint a sima utánzósakat. Amennyire szeret a többi gyerek, jórészt gondolom lélektani okokból utánozni, ő annyira nem érti, hogy mire jó ez. De ahogy belegondolok, ez nem teljesen igaz, mert néha meg tök spontán utánoz, például múltkor Kriszta legyezte egy könyvlappal, és ő simán leutánozta, mert az érdekes volt. Persze most az a cél, hogy olyat is utánozzon, amit alapban nem jutna eszébe. Illetve, hogy az utánzás rutinszerű legyen az életében. Hogy megtanulhasson ezáltal egy csomó mindent, legfőképpen beszélni, gondolom.

Egy időben, amikor már leveleztem Krisztával, és készültem az ABA-ra, elkezdtem vele gyakorolni ezeket az utánzós feladatokat. Azt mondtam neki, hogy tapsoljál, és egy idő után tapsolt. Ha más akarta, hogy taspoljon, akkor rámnézett, és ha látta, hogy én is tapsolok, akkor általában elkezdte. Néha, így például a Gryluss koncerten spontán is tapsolt. Meg csinált még egypár más utánzósat. Aztán kiderült, ha azt mondom taspoljál, akkor az beszédértési feladat, ami neki amúgy is jól megy, ezért most azt kell mondani, hogy: "csináld ezt." Mert akkor az teljesen utánzós lesz.

Így eleinte alig csinálta. Illetve a tipikus mintázat volt látható: tárgyas utánzást egész hamar elkezdett, nem tárgyasat nem nagyon. Aztán persze kiderült, ha van erős motiváló, akkor utánoz ő bármit szinte. Elöször a puding volt, ami motiválta, illetve a széke hátradöntése. Utána kiderült, hogy pár tárgyra be tud nagyon indulni: ezek lánc, rugó, egy ilyen tekeredős, színes akármi, és ha látni rajta, hogy "rákattan" (repedkedő mozgás, merev szájtartás), akkor lehet mindent kérni: tapsolást, dobolást, kézemelést is egy pillanat alatt elsajátította. Úghogy most így csináljuk: ha elkapja a hév, akkor tovább stimuláljuk a tárgy mozgatásával, és kérünk tőle mindent, amíg csak lehet. Kriszta kért tőle vokalizációs utánzást is, mert kiderült, hogy azt is tudja ilyen helyzetben. Így van, hogy ezekben az erősen motiváló pillanatokban, ha adott valami szép hangot, azt ismételtem meg, hogy hátha utánozza. Ekkor Lili sokszor összezavarodik, próbálkozik mindennel: egymás után tapsol, dobol, sőt még simogatja is az asztalt, amit korábban tanítottam neki, még az igazi program előtt (ebben most nincs is benne). Nagyon édes, ahogy végigzongorázza a repertoárt. Persze ilyenkor, ha nincs hang, kisegítem, és megkérem egy olyanra, amit az előbb magától is csinált.