Lili  egyre jobban kommunikál, ha motivált. Szépen jelzi, hogy kér még fagylaltot, ha nincs jelen a fagylalt, csak nemrég lett vége, akkor a legközelebbi embernek odaadja a földön heverő kanalat. Újra nyúl a tejfölért, és odavezeti a kezünket, hogy több tejfölt kér az ételére. Felmászik a polc tetejére, és kikeresi a keksz képét a 20 darab kép közül, majd kihozza a máik szobába, hogy kérjen még több kekszet.

Ugyanakkor azt is tudja, hogy mit nem akar, és hasonló vehemenciával jelzi. Ha leveszem a doboz tetejéről, amin állva szétdobálja a játékait, akkor hevesen belém karmol jelezve, hogy hagyjam ott.

Egyébként meg boldog a vízben, ott folyton közeledik. Sokat hallat magánhangzókat, és szépen eszi a szalámis kenyeret, néha a meggyet is. A szenzoros igényei elképesztően erősek: imád vízspricc alatt tanyázni, sárban dagonyázni, ő szereti ezeket, és ettől nemigen lehet eltántorítani, ez neki a genetikai kódja.

Gyakran nehezen figyel, sokat öningerel ehelyett. És, ha nem nagyon motivált, lazán téveszt a PECS kártyák tekintetében. A szuper motiváló dolgoknál: joghurt, keksz, ropi: sosem téveszt; a meglehetősen motiválók kisebb számból, de mennek: hinta, labda, kefe, csiki (úgy 80-90 százalékos bizonyossággal), a közepesen motiválók pedig csak 60-70 százalékban. Ugyanez a motiváció figyelhető meg a beszédértés esetében is, szépen követi az utasításokat, ha jó dolog miatt hívjuk oda, egyébként meg változóan figyel. Kis irányítással gyönyörűen fűz láncot, dobál be hurkapálcikát, és a formadobáló is egész jól megy újra.