Nincs sok időm, mert készülnöm kell egy előadással egy szemináriumra, de azért tartozom annyival a lelkes 10 14-15 fős olvasótáboromnak, hogy leírjam, hogyan haladtunk ezen a héten.

Pár dolgot megtanult elég stabilra Lili, péládul kezével ütögeti a fejét utánozva és az építőkockákat is egymásra rakja utánzással, egyéb kategorizációkat is szépen csinálja. Én meg közben folyton kutatom az új feladatokat, ebben a könyvben. Tegnap estét is azzal töltöttem, hogy feladatokat írtam ki belőle.  No meg sztorikat olvastam szülőkről, akiknek a gyereke mind hatalmasat fejlődött ABA terápiától, de volt, aki a nagy kognitív ugrás, és beszédbeindulás stb ellenére is olyan furán magánakvaló maradt. Kíváncsi vagyok azóta mi van velük, a könyv 96-os.

Minden héten az új feladatok mellett, amit eddig én nézegettem ki (jövő héten itt lesz Kriszta, hurrá!) vannak egyéb újítások. Most szétfogjuk bontani a feladatokat délelőtti, délutáni sávra, hogy több legyen az ismétlés egy terápia alatt (egy terapeuta másfél vagy 2 órát van nálunk), és akkor ez idő alatt többször sorra kerülnek a feladatok, így talán még jobban rögzülnek majd.

A vokalizációval, mint már írtam nagyon jól haladunk: a hintában kérésre (néha magától) sokat mondja, hogy ija, hija, hi, a vízzel való játéknál (Lili áttért a vízmániára a zuhanycső őrületből) vivi van, és Gyöngyinél mondta először tegnap a lámpakapcsolgatásra, hogy ája, ami magánhangzóilag stimmel a lámpára. Labdánál próbáljuk az a hangot, mert egyelőre azért főleg a magánhangzók mennek. De ma nagyon kértem, hogy mondja a mamát, és végülis mondta, hogy wawa. A szemkontaktusa olykor gyönyörű, és egyre több utasítást követ.