Ma volt team megbeszélés, ami nagyon hasznos volt. Alap dolgokra derült fény, például, hogy az elején meg kell nézni, hogy tudja-e az új feladatot vagy sem, és ilyenkor nem szabad belenyúlni, promptolni. Az ABA terápia lényege, és ebben erősen különbözik más fejlesztő terápiáktól, hogy úgy tanítasz, hogy nem engeded a tévesztést. A hagyományos (gyógy)pedagógia a belátásos tanuláson alapszik, vagyis a gyerek gondolkozik, majd egyedül megtalálja a helyes választ, ha meg nem találja meg, akkor azt mondod neki, hogy javítsál vagy, hogy ez nem jó. És akkor minden alkalommal újracsináltatod vele a feladatot és X. alkalommal a gyerek megérti a feladatot, és jól fogja elvégezni, mert tudja, hogy akkor kap dícséretet, játékidőt, vagy jobb esetben örömet szerez neki a siker.
Ezzel szemben az ABA-ban először megtanítod, (vagy akár ráveszed a testét) hogy ne hibázzon, és ez a viselkedés válik egyre begyakoroltabbá, annyira, hogy végül önállóan is jól végzi el az adott feladatot. Mondok egy példát. Az az utasítás, hogy tedd a párjához, és egy ló képét a ló képéhez kell rakni. Ekkor, ha a feladatot nem tudja a gyerek, akkor először a kezét odaviszed, hogy jó helyre rakja. Utána újra ezt teszed, de kevesebbet segítesz, mondjuk csak meglököd a könyökét, hogy arra rakja. Utána csak jelzed, hogy hová tegye, mondjuk kopogsz az asztalon a párjánál. Végül annyira keveset segítesz, hogy már csak szóban kell segítened, és aztán már arra sincs szükség, mert a feladatot megtudja csinálni önállóan. Ez maga a tanítás, ami percek alatt megy végbe.
Elméletben azt hinnénk, hogy az első módszer jobban tanít, mert egy valódi megértést tükröz, de a gyakorlatban úgy tűnik, hogy a viselkedéses válasz igen gyorsan megértéssel párosul. Emellett pedig nem kell hosszú időt javítgatással tölteni, amit lehet, hogy egy neurotípusos gyerek elvisel, de egy olyan, aki eleve nehezen figyel, az nem igazán. A másik előny, hogy ezzel a gyorsaságot is tanítjuk, mert a prompt 2 mp-en belül megtörténik. Ahogy Kriszta mondta egyszer, ha megkérdezik tőled: - Hogy vagy? -ha úgy válaszolsz ( magadban számolva 1,2,3,4,5) -Jól!, addigra a kérdező lelép, főleg, ha egy gyerek. Tehát, ha megkérdezik hogy vagy, akkor jó, ha 2 mp-en belül válaszolni fogsz. Nehéz erre agyilag ráállni, de teljesen logikus.
Ami ma kiderült, és valóban elég alap, hogy az első alkalommal, hogy aznap csinálod a feladatot, akkor nem nyúlsz bele. Vagyis ez egy próba, hogy tudja-e vagy sem, és, ha tudja, akkor nem foglalkozol vele a későbbiekben. Ha nem tudja, akkor azt tanítod aznap. Hasznos egy ilyen összeülés, múltkor is már kiderültek alaptévedések, de egyre jobb lesz így az egész.
A szuperjó újdonság pedig az, hogy Lili félig önállóan eszik. Tünde ötlete volt, hogy hátulról segítsük, ne előről, mert ez jobban leképzi a valós irányt, ahogy bekéne vennie a szájába a kanalat. Ez rögtön bejött, először a kezünket fogva tette a szájához, de tök hamar ráállt arra, hogy a kanalat fogja, és innen 1-2 alkalom után már eljutott arra, hogy ha nyújtjuk, akkor elveszi, beteszi a szájába a kaját, és visszadja a kanalat. A tálból merés egyelőre a mi feladatunk, de ma délután már Nórával próbálták a joghurtból egyenesen evést, és promtolással, ami leginkább szolíd lefogást jelent, az is ment. Ez nagyon nagy eredmény, és, szintén az ABA utánzós önetetős feladatnak köszönhető.
