Lili története 4.- Út az ABA-ig
2009.06.10. 22:28Ebből a szempontból főleg ősszel, télen teljes visszaesés volt, és az ABA terápiával kezdődött újra az ember barátisága. Igaz, már télen is voltak erre utaló jelek. Talán a mélypont ősz volt, amikor elkezdett járni és ment fel alá, de nem lehette vele kapcsolatba lépni. Jó, ha napi egyszer-kétszer rám nézett. A repkedése állandósult, nem utált emberekkel lenni, de nem kereste a társaságunkat túlságosan, és a tárgyak átadása, ami állandó programja volt korábban, teljesen elmaradt.Viszont nehezen tűntek fel neki az új emberek. Ez ma is gyakran nem kelti fel az érdeklődését, de egyre többször felvesz szemkontaktust az újonnan érkezővel, és remekül integet.
Ősszel megszületett a húga, ekkor bébiszitterekkel töltött jelentős mennyiségű időt. Ők volt, hogy letudták kötni, és foglalkoztak vele, de valahogy éreztem, hogy ennél hasznosabban, fejlesztéssel is tölthetné az időt. Októbertől heti 2-re emeltük a hozzánk járó gyógypedagógiai fejlesztést, ez látványos kognitív fejlődést hozott. Megtanult szépen formákat egyeztetni, Montesorri tornyot fel és leszedni (ezt már nyáron), színeket válogatni, ok-okzati játékkal játszani. A floor time terápia pedig sokat segített a spontaneitásán, rugalmas maradt, és nyitott lett. Nyáron megtanítottuk egy ujjal mutatni, és sokkal jobban viselte a testi kontaktust az idegenektől, így már lehetett fizikailag promptolni (segíteni).
Nyáron leveleztem egy Amerikában élő ismerőssel, aki mesélte, hogy a gyereke mennyire sokat fejlődött ABA terápiától. Már korábban is találkoztam az ABA terápia nevével az interneten. Körbekérdeztem, azt mondták, hogy itthon ilyen nincs, így nem foglalkoztam a dologgal. Ősszel elkezdtünk zeneterápiára is járni a Korai Fejlesztőbe. Első alkalommal az egyik anyuka Lilire ránézve megkérdezte: autizmussal él? Majdnem elsírtam magam. Jesszus, ennyire látszik? - gondoltam. Én tényleg nem láttam őt annyira autistának, és mindig bíztam az objektivitásomban. Korábban, ha meséltem a nehézségeinkről, mindenki nyugtatgatott. Most, hogy a két éves korhoz közeledett mindenki csak azt kérdezte, hogy lehet-e már valamit tudni. Senki nem kételkedett benne, hogy baj az van. Csak azt nem tudták, legfeljebb kitalálták, hogy milyen természetű. Persze a közeli barátaim, család mindent tudtak.
A tervem az volt, hogy februártól bölcsibe adom Lilit. Fel volt véve egy egészséges csoportba, de megígérték, hogy megkapja a heti 2 fejlesztést ott. Úgy számoltam, hogy hétfőnként megyünk floor time-re és tornára, kedden zenére, és jön Tünde, szerdától bölcsi heti 2 óra fejlesztéssel, és még szerdán is jön Tünde.Úgy gondoltam, ennél jobbat nem kaphat.
Egy nap november végén kiderült, hogy az amerikai ismerős gyereke 3 év terápia után már nem felel meg az autizmus kritériumának. Mindez az ABA-tól. Ez kell nekem gondoltam, és beírtam a google-ba, hogy aba terápia, direkt magyarul, hogy biztosan magyar oldalt dobjon ki. A második találat Kriszta volt, aki egy fórumon beszélt az ABA-ról. Még aznap írtam neki, másnap ABA-s videókat néztem a youtube-on, és az alapján elkezdtem naponta egy órát Lilivel asztalnál feladatozni. Alig vártam, hogy február legyen, és nekifogjunk a terápiának.Látványos javulás ettől még nem volt, de a már elsajátított feladatokban tovább fejlődőtt, és kiderült, hogy 5-10 kirakott tárgyat is megtud mutatni. Megrendeltem Catherine Maurice könyvét, amitől tovább nőtt a lelkesedésem.
Viszont, mint kiderült az írásomból, diagnózisunk még nincsen, ezért holnap megyünk.
Címkék: terápia történet autizmus szociális értelem mozgásfejlődés prompt asztali elrendezés floor time catherine maurice szemkontaktus beszédértés
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://abaterapia.blog.hu/api/trackback/id/tr431177787
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
