Most úgy érzem, hogy kicsit megtorpanós szakasz van, beálltunk arra, hogy főként magánhangzókat használ, néha, viszonylag ritkán utánoz spontán szavakat, amiben motivált, mint pl. cipő mostanság, azt nagyon gyorsan elsajátítja (iő-ként persze), de naponta bárhogyan is nézem, a terápiás órákon kívül, olyan 7 hangsort, szót hangoztat. Ezek általában: ai (kavics), hinnya (hinta), iő (cipő), ő (lök), uma (gyurma), ahü (apu) és még valami aa (labda), uá (ugrál) vagy mondjuk vivi (víz),vejó (golyó) néha mama. Persze a terápiás helyzetben jóval több előjön, de ha hétvége van, akkor jó, ha a 7 elhangzik. És a magánhangzók is rögzültek, így a mama szót is gyakran aa-nak utánozza, pedig pont az m betűje szép volt korábban. Így most elkezdték a lányok ezt a hangot is gyakorolni vele.
Önállósága, utasítások követése viszont javul, egyre inkább vevő arra, hogy sok mindent végrehajtson egyedül, igaz néha teljesen kikapcsol, és akkor se kép, se hang. Ez a kikapcsolás ma délelőtt különösen sokat volt, ilyenkor, mint egy adóvevő - ez P. hasonlata - felrakja egy ujját, mintha tényleg jelet kapna, és elkezd máshová figyelni, olyan ingereket felvenni a környezetéből, amire mi esetleg nem is figyelünk fel. Ilyenkor nehéz visszahozni közénk.
A pakolagatás az új őrülete, azt hiszem, hogy van valami kategóriarendszer, ami szerint rendszerezi a dolgokat, de nem mindig jövők rá, hogy mi. Hogy a barna kekszekhez kell rakni a barna golyókat, az még csak csak, de, hogy a cipő és a kis gyurmadarabok vagy a kavicsok és a cukorkák hogy tartoznak össze, azt nem pontosan tudom. Talán az előbbinél a mindkettőt finom fogni, az utóbbinál a formai hasonlóság által? És ABA-sok, mit kell tenni ezzel? Meggátolni ezt is, mert ebből lesz a merev ragaszkodás később, hogy soha nem lehet majd félbeszakítani? Vagy floor time-osan aranyosan továbbfejleszteni?
