Sajnos élménymegosztás nem volt azóta, de volt egy-két édes dolga Lilinek. Most van egy olyan feladat, hogy valamivel ő játszik, én elkérem tőle és elfordulok, neki pedig meg kell kocogtatnia a vállamat, hogy visszakapja a tárgyat. Ezt kezdetben nem is nagyon értette, de pár alkalom után előfordult, hogy jól rávágott a vállamra, ahogy elvettem tőle a játékát. Az is édes, hogy mamázik közben, amit amúgy nem sokat tesz spontánul és kérdőn néz rám. Ezek is természetesen teljesen adekvát elkérő jelzések. Hát igen, megint csak a motiváció, hogy nagyon akarja a tárgyat. Tényleg hiszem, hogy mindenkit lehet okosítani, ha megtaláljuk azt, hogy mire motivált.
Az is édes volt ma, ahogy a nagymamája férjének a fejét megütögette, és nem is egy tárgyért, hanem figyelemfelkeltés gyanánt. Úgy tud örülni nekem, ha hazatérek valahonnan, ez mind nagyon pozitív. Néha sajnos van nyafizós korszak, talán este terápia és vacsi között fáradt és nem tud magával mit kezdeni, különösen akkor nyafizik. Igazából fáradtan minden gyerek hisztis, csak a többi ebben is jobban kommunikál. Nála meg ilyenkor van a diffúz panaszkodás. Meg persze idegen helyen is egy darabig, de örömet is szerez neki a gyerektársaság.
Vasárnap vendégségben voltunk és főleg miután megnyílt a gyerekszoba és kiderült, hogy van számtalan jó kis játék rögtön sokkal jobabn érezte magát. És kicsit elkezdett újabban játszani is. Mert az autizmussal élők azt sem tudják maguktól: szájabvesznek, rakosgatnak, pakolnak, tapogatnak, dobálnak, csak nem használják játékra a játékokat. Most, hogy beraktunk rengeteg játékot a terápiás programjába, ez is fejlődik. Spontán formákat-, párokat egyeztet, kicsit firkál, montesorri tornyot leszed, feltesz, kirakózik. Persze azért megjelenik a tapogatás, szájbavétel is, de a normál használat is keztd előjönni végre.
A vendégség előtt mondtam, hogy V.-hez megyünk, így ott az volt a szlogenje, hogy ia, ia, amit a neve magánhangzóiból alkotott. Ezt nagy örömmel hangoztatta, ami egyértelműen V-nek szólt. Tök jól tudtam promptolni a fogócskát, amit mindketten élveztek, és habár azt hittem, hogy egy gyerek csodálkozik, hogy miért az anyuka viszi oda a gyereke kezét fogónak, ez V-t csöppet sem zavarta. Lehet, hogy 2 éves korban ez még nem szempont, ami persze jó hír a bölcsi szempontjából.
Igazából az evésen kívül nincs igazi nagy szenvedés Lilivel. Persze, néha nyafis, meg nehéz tud lenni, ahogy nem kommunikál, nem is beszélve a "kilógunk a sorból" érzésről, de ezek (még) nem napi szintű problémák. Az evés/etetés viszont az. Gyakran sír közben. Amit múlt héten szeretett, azt néha most nem. Ugyan nem eszik kevésfélét, de mégis kiszámíthatatlan, az az érzésem, hogy folyton turmixolok, melegítek, a várakozást meg borzastó rosszul bírja. Legtöbbször önállóan eszik, de gyakran leáll, csak rágja a kanalat, nehezen kezdi el, mégsem hajlandó egyedül, csak, ha etetem. Ez főleg akkor van, ha darabokat lát benne, illetve valamiért nem teljesen homogén látványra a kaja. Ilyenkor megeszi, de etetni kell. Az evésterápia is etetéssel zajlik, de az is nehéz nagyon, sokat nyafizik közben. Azt főleg a lányok csinálják, nekem ez már túl sok lenne, a hétvégéken is nagy szenvedés. Persze az önálló evésbe lehet, hogy ez kavart be, hogy olyankor etetik és így rájött, hogy az kényelmesebb. Nem tudom, hogy mitől szenved, de egyértelmű, hogy szenved olyankor. És ez borzasztó idegesítő. Az az érdekes, hogy a húga is problémás. Ő egyáltalán nem válogatós, de neki is néha ez kell, néha az, elutasít, faksznijai vannak, feláll közben, tárgyakat kér. Néha azt hiszem, hogy már akkora feszkó veszi körül az etetési időszakot, hogy belőlünk jön a baj. Vagy Márti ezt látja Lilitől. Közben azért zajlik a deszenzitizáció, kekszeket, cukrot vesz a szájába Lili, igaz, max. véletlenül harapja ketté és ettől megijed. De múltkor egy nyers babot meg szétharapott, ami taktilis jutalomként kap meg. Lehet, hogy ezekkel a kis dolgokkal kéne próbálkozni. Kukorica talán? Mindenesetre kéne az evésről beszélni, lehet, hogy erről kéne a következő team szóljon.
Szobatisztasgá fronton vannak jó hírek. Minden reggel kiviszi P., ha előbb ébred, és várnia kell, akkor is tiszta marad a pelenkája. És aztán minden reggel wc-be pisil. Egyszer-egyszer napközben is, de csak, ha jó az időzítés. A kaki hasonló, ha észrevesszük megy, ha nem, sajnos nem szól, utólag sem.
