Nehéz mostanában írni. Márti mellett lehetetlen napközben, mert akkor ő is használni akarja a gépet, amikor őt leteszem napközben aludni pont akkor végez Lili a délelőtti terápiával, és akkor nagyrészt vele vagyok 3-ig, amíg a délutáni el nem kezdődik. Persze néha ránézek az emailre, mert ő jól elvan magában is, de azért igyekszem aktívan vele játszani: ilyenkor vannak irányított játékok is: kirakó, építés stb., meg sok ölelkezés, mondókázás, játék. Szerencsére most már ő is ölel és távolról puszikat is ad. Na meg egyre jobban élvezi a dalos animációkat, abból is minden nap nézünk. Ez jó, mert régen nem izgatta ez a műfaj, nem értette vagy nem bírt ráfókuszálni, nem tudom.
Ma az egyik játékunk arról szólt, hogy egy hatalmas ikeás panda mögé bújtam és úgy beszélgettem vele. Kérte, hogy csikizze a panda, és csikizte, együtt énekeltünk, a panda meg ő. Mélyen a panda szemébe nézett és látszott, hogy csodálkozik, amikor hirtelen meglátta az én szemeimet is a panda mellől kikandikálni. Élvezte a játékot.
Mostanában, ha valaki közel megy hozzá, mélyen a szemébe néz. Ilyenkor olyan értőn néz, annyi lehetőséget, értelmet látok benne, hogy ezekben a pillanatokban úgy érzem, hogy bármit képes lesz megtanulni. Igazi kinyílást lehet ilyenkor látni, amit csak az tud igazán értékelni, aki tudja, hogy mennyire nehéz volt felvenni vele a szemkontaktust mondjuk 8 hónapja is.
Viszont az emberekre való felfigyelés megint nehéz. Spontán módon meg tud figyelni más gyerekeket, ahogy tevékenykednek, a húgát egészen hosszan nézi olykor. De amikor ismerősök jönnek hozzánk fel, ami heti többször történik, akkor nehezen veszi őket észre. Ebben szerintem már voltunk előrébb is. A másik, hogy ugyan a lányok azt mondják, hogy ügyes asztalnál, de bizonyos dolgok, amik régen elég jól mentek, mostanában nehézséget okoznak. Ilyen például a "hol a" kérdés, amiben másfél évesen is tök jó volt. Sőt, a mutatás is rosszabbul megy, mint akár féléve, amikor az ABA-ben volt sokat vagy egy éve, amikor még Tündével tanulták. És nem asztali helyzetben sokszor nehezen figyel, könnyen terelődik, nem követi olyan jól az utasításokat, de ez persze helyzetfüggő, mert van, hogy nagyon is jól követi.
Ami most az erőssége a nyelv, a kérések (mandek) és az echolálás. Ma például mondta spontán, hogy iá, igaz lóra és nem csacsira, hogy mama, hogy hinta, illetve hinta lök, hogy panda milliószor, kavics rengetegszer, forog, puding, joghurt és még sok egyebet terápia alatt nyilván. És folyton ismételget, azt mondtam, hogy maybe, mondatomba fűzve angolul és erre ő: méj, méj, méj vagy azt mondtuk, hogy fiók, erre ő, hogy ijó. Sőt, néha annyira bepörög a jutalomra, hogy a feladat helyett, ami mondjuk egy utasítás követése volna, csak a szót ismételgeti. Persze logikus, hiszen máskor megkapja úgyis, ha csak mondja. Jó próbálkozás, ahogy Gyöngyi szokta mondani.
Nóra a bölcsiről is jókat mesél, azt mondja, hogy figyeli a gyerekek játékát, odamegy melléjük a játékok miatt, kis irányítással ügyesen játszik. Azt mesélte, hogy hosszan játszott egy kislánnyal olyat, hogy elvette a kislánytól a poharát (a kislányt irányította Nóra, hogy odaadja) és Lili ivott belőle, majd visszaadta. Ebből lement pár kör. Jó érzés a bölcsi, ami persze csak heti 2 óra. De jó tudni, hogy van egy helyzet, amiről nem tudok teljesen (a terápia mégiscsak a mellettem levő szobában zajlik), de tudom, hogy száz százalékosan jó kezekben van és van kiktől tanulnia. Lovaas is leírta, hogy az autizmussal élők jobban tanulnak a neurotípusosoktól, mint egy simán autista csoportban. Remélem lesz ilyenben részünk még a továbbiakban is.
