Ezen gondolkodom, hogy nyilvánossá tegyem-e a blogot. Mert a tudás az hatalom, és segít. És, ha talán minden ismerősöm tudná, hogy mitől viselkedik Lili másképpen, akkor nem lennének olyan riadtak. Mert nem elég tudni, hogy mi a diganózisa, ebből a blogból talán megértenék, hogy mit miért csinál, illetve azt is, hogy mennyire iszonyú nagy dolog, ha érthetetlenül is, de ha szavakat használ, hogy képes utánozni, vagy, hogy  ránk néz, hogy nem üvölt emberek között, hanem elvan, hogy miért nem figyel, amikor nem figyel, hogy miért megy ki a másik szobába, ha sok neki, hogy miért eszik csak pépeset (hogy nem rossz nevelés az oka). Valószínűleg jót tennék vele neki is, és a többi autizmussal élőnek és a szorongó kívülállóknak is. Gondolkodom még.