Teljes terápia és csokitorta

 2009.09.15. 23:11

Megvan az új emberünk. A múlt hét az új emberek interjúvolása jegyében telt. Most nem bírtam volna heteket erre szánni, mint ahogy tettem februárban, de az auti-network is jobban beindult, így gyorsan ment a dolog.

Most én is többet terápiázom Lilivel, amíg be nem tanul az új ember. Érdekes látni, hogy mennyi szót utánoz terápia alatt, jóval többet, mint azon kívül. Megint fény derült alap dolgokra, amit eddig nem tudtunk, úgy érzem, hogy most kezd igazán összeállni a terápia. Most van az, hogy szépen el van rendezve a két - délelőtti, délutáni - terápiás doboz, még a zacskókra, amik a feladatokat tartalmazzák, azt is ráírtam, hogy milyen feladat van benne. Az is jó, hogy mindenki kicsit célzottabban tölti el az asztalon kívüli időt, jó, hogy ez is át lett beszélve.

Tegnap volt team, átvettük az összes feladatot. Beszéltünk arról, hogy amikor Lili énekelget, kinéz az ablakon terápia alatt, az ugyanolyan helyzetből való kilépés, mintha felállna. Ennek két oka lehet: vagy nehéz a feladat, ekkor kell többet segíteni, de ez nem áll fenn, mert nehéz helyzetben ő épphogy törekszik, hogy jól megoldja, ha eléggé motivált. Mint ahogy törekszik arra pl., hogy kimondja, hogy baba, ha motivált helyzetben, mint a hintában ezt a feladatot kapja; erőlködik, de csak az megy, hogy mama. De látszik rajta, hogy akarja. A másik eshetőség, amiért kiakar lépni a helyzetből a gyerek, ha nem elég motivált, ami arra utal, hogy a megerősítők nem motiválják eléggé. Ez nagyon nehéz. Egy hónapja szedtünk ki egy csomó megerősítőt, nemrég kapott újakat Amerikából, mégis mintha az, hogy kap valami a kezébe annyira nem izgatná. Néha egy-egy dolog motiválja rövid ideig. De leginkább az újdonság. Sok tárgy pedig csak olyan szempontból érdekelné, hogyan tudja megismerni a szájával, de mivel ez blokkolva van, a tárgy nem bír akkora megerősítő erővel. Most megpróbáljuk a tejturmixot is, hátha..

Az evésterápia századik etapjánál vagyunk: túl a banánon, a csokigolyón, a csokin is túl. És ez a torta. Ami csokis, krémes, piskótás és kis falatokban fogyasztható, pedig egy efféle dologról van szó. De lemegy akár egy egész szelet, ha jól adagoljuk. Ez jó hír! Remélem lesz folytatás.

Címkék: terápia program viselkedészavar terapeuta öningerlés megerősítő prompt vokalizáció asztali elrendezés evésterápia

A bejegyzés trackback címe:

https://abaterapia.blog.hu/api/trackback/id/tr541385177

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

álmoska 2009.09.19. 19:46:22

Még soha nem találkoztam ilyen megközelítéssel, szinte " falom" az írásodat, hátha valamit tudnék hasznosítani belőle..Bár az a baj, hogy jó lenne egy ismeretlenebb személy, aki besegíthetne a szilárd (?) étel "letömködésében", mert nem biztos, hogy tőlem jól fogadná. Annyira érdekel, hellottál már más kis autiról is, akit sikerült rágni tanítani? Nálunk hatalmas az undor, és sajnos mára már a pánik is, ha szilárd ételt próbálunk csak a szájához érinteni. Nem tudom, ezen a szinten lehet-e még tenni valamit?

Ha válaszolsz, azt megköszönöm! (akár privátban is jöhet)

Andi/Álmosanya
süti beállítások módosítása