Ennek semmi előzménye nem volt. Bár Éva javasolta, hogy csináljunk toilet training-et a nyáron, végül ezt, mint túl macerás és fejlettségének nem feltétlenül megfelelő dolgot elvetetettük. Ehelyett lett az evésterápia.

Gondoltam, hogy szolídan kezelem a dolgot, mivel Lili a wc-től eleve félt (talán a szűk tértől), és még a bilire sem mert ráülni. Gondoltam eljuttatom az alapszintre, hogy ne féljen, rámerjen ülni, utána majd meglátjuk. Minden reggel ráültettük a bilire, mígnem egy-két hét alatt már bármeddig rajta bírt ülni. Utána múlt héten mondtam először a lányoknak, hogy minden terápia alatt egyszer menjenek be a wc-be, előtte itassák, és mondják, hogy idemegy a pisi stb. Pár megerősítővel felszerelkezve mentek, kiderült, hogy Lili már nem fél a szűkös wc-től, a piros csempétől, sőt a wc-re is ráül. Pár nap után az is kiderült, hogy meztelenül is rátud ülni wc szűkítőre.

Ma Nóra terápiáját egy különösen nehéz székelési kísérlet szakította meg. Lili csak ült a széken és erőlködött, felállni nem akart, ereménye nem volt. Nóra ötlete volt, hogy rakjuk rá a wc-re, hátha úgy könnyebben kijön. Ebben a nehéz helyzetben nem akart először ráülni, de nem adtam fel, kapott hozzá kavicsot, megerősítőnek. És kisvártatva- poty- kijött a kaki. Hatalmas dícséret követte ezt az eseményt. Persze nem tudom, most hogyan tovább. Azt hiszem a pisire szokták rászoktatni a gyerekeket először, de logikus lenne, ha ezentúl ilyenkor bevinnénk a wc-re, rajta szinte mindig látszik, ha elkezd próbálkozni. Igaz, van, hogy könnyebben kijön és akkor nem biztos, hogy van idő. De azért vicces volt és megható kitörölni a fenekét.