Múlt héten beteg volt Lili, félgőzzel volt csak terápia. Most pedig nyafisabb, nehezebb időszaka van. Egyre többször hallom ismerősöktől, hogy nehéz gyerek. Hát igen, régen ő volt a könnyű gyerek. Aki sosem türelmetlenkedett, nyugodt volt, jól eljátszott egyedül. Most viszont sok "hülyeséget" csinál, pl. fel akar mászni a tv tetejére, szájába vesz egy idő után mindent, ha valami nagyon leköti, akkor nem figyel a külvilágra és nehezen irányítható lesz. Egyre inkább betegnek látja a külvilág vagy csak én veszem észre jobban, hogy annak látják, nem tudom. Az első év volt a bizonytalanság éve, a második az elfogadás éve, a harmadik a tenni akarás éve és most, hogy tudjuk, nagyjából elfogadtuk és teszünk is azért, hogy jó legyen, jön az igazi autizmus. A nyafikkal, az érthetetlen érzésekkel, az öntörvényű magatartással és a kilógás érzéssel.

De szerencsére vannak pozitívumok is: szépen jött ma mellettünk irányítás nélkül, nem kellett fogni a kezét, miközben toltam a húgát a babakocsiban, figyelt a gyere felszólításra is. Másik nagyon édes dolog, mostanában szoktam vele táncolni, zeneterápián pedig spontán táncolást kezdeményezett, elkezdte magát mozgatni zenére és itthon is azóta. És tök ügyesen utánoza a keresztlépéses tánclépést, azt is kezdeményezi.

A terápia is új erőt fog kapni, hogy a mastered feladatok kártyákra lesznek írva. Most már annyi van, hogy képtelenség fejben tartani az összes feladatot, úgy számoltam, hogy 300 körül van, ha mindent külön veszünk (pld. hol a labda, kutya stb) a tudott feladatok száma. Jó kis csapatmunka lesz megcsinálni, de onnantól kezdve évekig fogjuk használni a kártyákat.