Abban a szerencsében volt részünk, hogy két éjszakát is kettesben tölthettünk P-vel, Nóra jóvoltából. Gondolom nemcsak Lili problémái miatt, de hihetetlen eufóriát tud átélni ilyenkor az ember, attól, hogy csak magával kell törődnie. Lili mindenesetre édesen mosolygott ránk, amikor megjöttünk és látványosan örült, majd utána heves apuzásba kezdett: "ahmű, ahmű." Jó látni, hogy egyre jobban érzékel és viszonyul hozzánk, illetve, hogy ezt ki is tudja fejezni.
Most a terápiás erőfeszítések is úgy érzem kezdenek beérni. Na, nem az összes eddigi, az eddig is világos volt, hogy nem volt hiába, hanem a legutóbbiak, vagyis a kártyák bevezetése, ami kezdetben sok nehészéget okozott, amit persze meg is értek - hisz nehéz egyszerre zacskóból kivenni a megfelelő keresett tárgyat, a kártyákat tartani, utasítást adni, és esetlegesen lefogni is Lili kezét, hogy ne birizgáljon - mindenesetre most már ez is kezd automatizálódni, és így mégiscsak jobb lesz, mert elérjük a célt, vagyis, hogy minden mastered legyen eleget gyakorolva. Én már látom is ezt, most azt hiszem ügyesedik.
Az is jó, hogy betettem dőlt betűvel (Éva ötlete alapján) olyan feladatokat, amiket mindig kell gyakorolni, mert fontos alapdolgok, de nem tekinthetők olyan targetnek, mint egy adott kép párosítása mondjuk, amit, ha megtanult, akkor jöhet a következő, és elég utána pár naponta elővenni. Ilyen lett a mutogatás kérés szempontjából, a szobában tárgyakra mutatás, a személyekre mutatás, a fejrázás, ha nem kér valamit, illetve a gyere ide utasítás, ami neki sokszor, a figyelme, motiváció hiánya, illetve talán az elvontsága miatt nehezebb, mint egy konkrét akár kéttagú utasítás; és idekerült a neve is, ami szintén nagyon hullámzó, hogy jár-e szemkontaktus felvételével vagy sem. Szegény lányoknak még azzal spékeltem meg, hogy habár nem kell írniuk, hogy sikerült-e vagy sem, de azt viszont igen némelyiknél, hogy hányszor csinálják. Mindenesetre haladgatunk, én is látom, hogy többször vesz fel szemkontaktust a neve hallatán, többször reagál a gyere ide utasításra, és a mutatás is alakul.
Ami nem alakul, vagy kevéssé az a hangok. Azok, amiket tud azok gyorsak, szépek, de új hangok nem jönnek sajnos. Majd a teamen erről is kell beszélni. Pénteki történet még, a tornán megérkezés után spontán átölelte és sziával (ijja) köszöntötte az egyik tanárt. Utána majdnem tökéletesen utánozta az egyik mondóka mozgássorát: lábbal dobolás ülve a lóg a lábára, és egy idő után korrigálta magát, merthogy ő nyújtott lábbal csinálta, a többiek hajlítottal. És egyre több a hangadása, szava is a tornán; jó mondjuk ez utóbbi csak a hinta és kérésre az ugrál, de ez is jó kezdetnek.
Az alvás sajnos továbra sem megoldott, bár vannak napok, amikor elalszik, mint tegnap a hajmosást követően, és vannak napok, amikor nem 10-kor, hanem fél10-kor alszik el, ami eggyel jobb végülis. Evés terén van kis fejldődés: ha egy picit kevésbé turmixolunk és sűrűbb, enyhén darabosabb a kaja, akkor is megeszi kiskanállal, bár van, hogy etetni kell, de korántsem mindig. Megpróbálom hetente csökkenteni a turmixolást. Persze a nagyobb darabokat ugyanúgy kitolja a nyelvével azon nyomban.
