Az elmúlt napok vegyesen telnek. Egyrészt vannak szép és megható pillanatok, nagy egymásranézések, mosolygások, utánozó simogatások; illetve olyan pillanatok, amikor nagyon ügyes, szépen utánoz, szépen dolgozik, megmutat dolgokat, figyel, de mindeközben a viselkedés problémák nagy erővel jelentkeztek. Ha valami nem tetszik neki, akkor iszonyú erővel, és persze, hogy nem kommunikációval fejezi ki a dühét, ,például hátra dönti magát és nekivágódik a széknek, illetve néha sajnos a fejét falba, padlóba ütögeti. Meg hát a korábban is jelen levő tépés, karmolás, ami részben a kedves simogatásból alakul ki, részben lázadás.

Másik dolog, ami megjelent, a totális felpörögöttség a déutáni evésterápiás tortát, somlóit követeően. Nyilván a cukor is teszi, de ezt egyelőre nem lehet elhagyni, mert ez az, amit stabilan megeszik és a szilárd táplálékhoz vezető út. A keksz vegyesen megy, néha nagyon ideges lesz tőle, máskor szépen eleszegeti. Ma viszont almát evett, kis kiköpések voltak csak. És a rágót szépen rágja, a cukrot is eszi, és az m&m's is lecsúszik.

Gyöngyi logopédus barátnőjét is bevontuk ma, mehívtuk a teamre, hogy adjon ötleteket, hogyan erősíthetjük Lili száj és nyelv izmait, amik a hangképzés fő akadályát jelentik valószínüleg. Azt is megtanultuk, hogyan és hol képződnek az egyes hangok, illetve hogyan segíthetik a terapeuták ezeknek a formálódását, akár kézzel. Jó lenne, ha ez segítene.

Az elutazásunkkor viszont tök jól viselkedett, minden akadályt jól vett, sőt nagyon édes és megható volt sokszor. Persze az alvás és az evés nem ment jól, de az természetes. Utána kezdődtek ezek a vadulási problémák. Viszont a tornaóráján egyrészt ügyes, másrészt egész szépen utánozott egy karikás mondókás feladatot, csak kicsit kellett segíteni neki.