Olyan jó látni, amikor a megtanult készségek működnek, pl. amikor 1-2 méterről ma reggel, és ez tök sokszor van mostanában, felfigyel a nevére, és a szemembe néz, majd, amikor mondom, hogy gyere ide, akkor háromszor egymás után odajön. Akkor is, amikor nem lát. Szintén, kis dolog más szülőnek, akár egy másik autizmussal élő gyerek szülőjének, mert olyan széles a spektrum, de nekünk hatalmas eredmény. És ez azért van, mert nap mint nap gyakorolva van, jutalmazva volt (már nem, csak dícsérve), promptolva stb. Ki van ez találva, és igen természetes benyomást kelt, csöppet sem gépies.

Azért hívtam magamhoz Lilit, hogy elrendezzük a ruháit. Elöször három csoportba szortíroztuk: pólók, nadrágok, zoknik, ez elég jól ment neki. Utána annyit mondtam, hogy tedd a helyére, és odavitte a szekrényéhez, kinyitotta azt és betette, oké, nem a megfelelő polcra, mert azt el sem éri. Közben újra meg újra elment, de amikor visszahívtam, jött.

És sajnos megint az jut eszembe, hogy milyen rossz is lenne, lett volna, ha valaki egy buta hitvita miatt lebeszélt volna erről minket, és megfosztott volna minket attól, hogy a lehető leghatékonyabb módon megtanulja Lili ezeket a készéségeket (is), ami által mégiscsak kompetensebb gyerekké válik.