Megkaptuk a Korais értékelést, nagyjából ugyanaz, mint szóban. A vizsgálat és ABA-s bemutató leírása korrekt, alapos. Az anamnézis viszont több ponton tévedést tartalmaz pl. azt írja, hogy régebben spontán firkált, most már nem; a valóság pedig az, hogy régebben csak kérésre firkált, most spontán is. Amiből következhet a tévedés, hogy megemlítettem, hogy régebben tudott utánozva függőleges vonalat húzni, de mivel nem gyakorolta, elfelejtődött (később ebből vonták le azt a következtetést, hogy minden, amit nem gyakorol azt elfelejti, és ez is az értelmi problémára volt bizonyíték). Persze itt sem kérdeztek rá túl részletesen, hogy mi az, amit elfelejt, mi az, amit nem, hanem úgy vélték, hogy bizonyára mindent.

A másik tárgyi tévedés, hogy a terápiának tulajdonították, illetve az elmúlt vizsgálat óta történt visszaesésnek minősítették, hogy nem alszik napközben, amit pont egy évvel az előző vizsgálat előtt hagyott el, vagyis pont másfél évesen. Az sem igaz, hogy bolyongana az ágya körül, amikor este nem alszik el (ilyen mostanában nincs is nagyon), de ilyet sosem mondtam. Kijön és iszik vagy játszik. Az sem igaz, hogy ötletszerűen dobja el magát az utcán, inkább akkor, amikor nehéz az anorákja vagy felakarja vetetni magát, bár lehet, hogy ezt nem hangsúlyoztam annyira. Szóval ebben a pontban (a visszaesés) sajnos minden tévedés. A másik pedig, hogy a fővizsgáló sajnos ismét fontosnak tartotta, hogy ideológiai fejmosást tartson, leírta, hogy ez klasszikus kondicionálás, és nem valódi tudás blablabla.

Illetve azt is, hogy kellene gyakorolni a hétköznapokban a tudást, és akkor Lili jobban képben lenne. A baj csak az, hogy nem igazán kérdezte meg, hogyan ültetjük bele ezeket a hétköznapokba, hanem eleve feltételezte, hogy ez nem történik meg. Pedig, ha valaki tényleg ismeri az ABA/VB terápiát, és nemcsak prekoncepciói vannak, akkor tudhatja, hogy milyen fontos részét képezi a generalizálás, a természetes környezetben való megjelenése a dolgoknak stb. Éva ezt mindig hangsúlyozza, és igaz, hogy mi csak az elmúlt hónapokban álltunk rá, hiszen előtte kezdők voltunk, vezető nélkül is voltunk stb.Az meg ismét megjelent, hogy a saját szintjén kéne oktatni. Ez mindig érdekes, amikor  egy Korai Fejlesztős, ennyire hisz az érésben, meg abban, hogy ne tanítsunk mást, mint amit amúgy is tud. Tudom én, hogy milyen iskola ez, de arról az iskoláról nem gondolok sok jót, pláne nem autizmussal élő gyerekek esetében.

De a szerencse az, hogy akivel kapcsolatunk lesz a jövőben is, az tényszerű volt és korrekt. Én meg úgyis tudom, hogy az egyéb dolgokban hol tartunk, hogyan és hová haladunk, szóval sajnálom ezt az incidenst, de igazából mindegy.