Olyan kis édes Lili. Mindig felnéz, ha bemegyek, néha magától köszön rámnézve. Mindig mosolyog, ha rámnéz vagy, ha másra is. Kis kedves. És társas összejövetelen is jól mulat. Persze magától inkább elvonul, de nemcsak a magányba, hanem más gyerek közelébe, ahol jó játékok is vannak. És, ha mi szeretnénk, akkor ott tartható emberek között is, ha mutatunk neki jó programot, pl kuyázás, hintázás.
Kezd értelmesen játszogatni. Még keveset, de előveszi az építőt és épít egy-kettőt, utána inkább stimulál vele, de már a kezdemény megjelenik. Vagy a kirakóból is ma megpillantottam, hogy kiveszi, berakja. Nem hiába gyakoroljuk az önálló játékot. A generalizációt is precízebben nyomjuk most.
Szavai vannak, de mindennap szinte ugyanez a pár: háli, joghurt, hinta, bubi, esetleg gyurma vagy, amit nagyon akar pl. mostanában könyvnézegetés a kedvence. Jó lett a terápia, hogy ilyen pairinges, mandes, jó lesz ez így. Jobban megéri lazulni néha, mert akkor az asztal is jobban megy utána. Persze ez nem lötyögés, hanem csak játékosan, nagyon átgondoltan követése Lili vágyainak.
Van egy csomó új megerőstő (kösz Nóra), egy halom szenzoros dolog, ez a legfontosabb eleme a dolognak. Új kedvencekre teljesít is szépen.
Az evés viszont hullámzó. Van, hogy eszik kekszet, de velem szinte sosem. Alma elmúlt sajnos, ki kéne találni valami újat lassan. Somlói és társai mennek továbbra is, bár abban is volt megtorpanás. És az a baj, hogy olyan erősen ellen tud állni, hogy már előre félek, ami ugye nem jó üzenet neki, hogy ő irányít ebben.