Kezdek rájönni, hogy az autizmus egy hullámzós állapot. Nemrég úgy láttam, hogy Lili nemcsak, hogy új problémákat fejlesztett ki, úgyis, mint idegenfélelem, hangérzékenység, szorongás,  de korábbi fejlődésmenete is megtorpant, visszaesett a szemkontaktusa, felerősödött az ingerkeresése és megállt a nyelvi fejlődése.

Most pedig megint elemében van: jön, mosolyog, magában szavakat hangoztat, felkéredszkedik. Persze annak megítélése, hogy milyen az állapota részben mindig szubjektív. Mielőtt elutaztam volna  nagyon aggódtam, így a szorongás felerősítette a rossznak az észlelését. Mikor hazajöttem, kipihenten minden jobbnak tűnik. Én mindig is törekedtem az objektivitásra, habár az emberi lélekhez nálam jobban értők szerint az anya-gyerek kapcsolatban rengeteg a szubjektív elem, és ez így van jól. De mégiscsak jó azt tudni, hogy nem belevetítés minden, és erre jó az ABA többek között, mert mi minden adatot rögzítünk, így lehet látni, hogy pontosan mit tanult meg. Ez persze nemcsak dicsőségtábla, hanem ezen lehet látni, hogy mi az, ami jól tanítható és mi az, ami nem. A könyvet is szeretem átnézni, mert abba is néha belelapozok, és most is tehettünk bele egy csomó új x-et. Hamarosan be is posztolom, hogy most hány pontnál tartunk.

Az mindenesetre tény, hogy májusban nem mutatkozott Lilin egyértelmű reakció, amikor hazatértem pár nap távollét után. Most mosollyal fogadott, alig akart elmozdulni mellőlünk és nyugodtabbnak tűnt, miután megjöttünk. De az is jó volt, hogy azt éreztem, hogy rosszabbra számítottam, nem is olyan vészes Lili állapota.