Vegyes érzésekkel telt a hét. Büszkeséggel töltött el, hogy Lili Mohácson, ahol Julcsit és a busókat látogattuk, spontán módon vauvauzott Julcsi kutyáját látva, illetve, hogy minden számára érdekes krémmel, egyéb gyógyszerrel, akár a másik szobából is odajött, hogy umma i, vagyi gyurma nyit. Az is jó volt, hogy megölelte Julcsit. A rossz az, hogy vannak nagyon nehéz, idegesítő dolgai, mint utcán lerogyás, leülés, kavicsok, csikkek szedegetése  a koszos földről. Ezzel nagyon nehéz mit kezdeni, ilyenkor alig lehet talpra állítani, felvenni meg ugye nem akarom, nehogy megerősítsem a dolgot. A Catherine Maurice könyvben is az van, hogy ilyenkor egy adott távon még tovább kell egyedül mennie, sűrű dícséretek közepette, és aztán kicsit később fel lehet venni, és fokozatosan kell növelni az adott távot, amit meg kell tennie egyedül. A probléma persze nyilván összefügg az anorák nehéz súlyával is, mert kabátban tegnap nem jelentkezett ez a tünet.

A másik, hogy az evés néha iszonyú fárasztó tud lenni továbbra is, annak ellenére, hogy a kekszezés egész jól megy,főleg, ha terapeuták adják. Sőt, egyre több dolog van, ami nekik sokkal jobban megy. Most csütörtök délelőtt én terápiázok Lilivel, és szerintem nálam türelmetlenebb, többet áll fel, jobban lázad. Hasonló nehézséget okoz a fizikai agresszivitása, ami főleg akkor jelenik meg, ha nem akar valamit, ilyenkor csapkod, ütöget, tép, karmol, sajnos a húgát is. Az alvása az elmúlt 2 napban megint romlott, ma úgy hallom, hogy elaludt már, de tegnap és tegnapelőtt 10-ig fenn volt. Persze ekkor is voltak gyönyörű pillanatok, amikor masszíroztam, a csodálatos Tigris című Gryllus dalt énekeltem (délelőtt voltunk Gryllus koncerten) és ő nézett és mosolygott. Na és persze a negatívokhoz tartozik a "kedvencem", a folytonos önkielégítés, amit, ha rájön, folyton csinálja, bárhol, bármikor és megállíthatatlanul.

Ezért is volt jó látni a tegnapi teamen, hogy milyen szépen leköthető Lili. Tegnap egy vezető nélküli teamet tartottunk, ahol a NET (natural enviroment teaching) volt a középpontban. Ennek az a lényege, hogy játékosan, de ugyanakkor feladatorientáltan a már megtanult készségeket gyakorolja Lili. Van olyan része, ahol spontán, az ő motivációját követik, pld. megfog egy tárgyat, akkor azzal játszanak, de közben a már megtanult feladatokat is kérik, pl. hol a kérdések a tárggyal kapcsolatban, illetve utasítások adása, utánzások, tact, vagyis megkérdezik, hogy mi ez. Másfelől meg őt is terelik, hogy különböző játékszkilleket elsajátítson, mint a szerepjáték, az autózás, és bármi egyéb nagyjából korának megfelelő játék. A hangulata játékos kell, hogy legyen, a szemlélete meg tanítós, tehát nem elég eljátszani vele, hanem folyamatosan bombázni kell a feladatokkal is, ugyanúgy promptolni, ha nem tudja, és ugyanúgy vissza kell térni rá, ha nem tudott valamit. Nagyon jó volt látni, hogy mennyire szépen benne maradt a helyzetben, mennyire követte az utasításokat, figyelt. Ügyes volt, és ez a fantasztikus terapeuták érdeme, akik nemcsak tehetségesek, de nagyon szorgalmasak is, és folyton akarnak fejlődni.

A másik örömteli hír, hogy alakul a szobatisztaság. Naponta 2-3 pisi van a WC-be, és szerintem lenne több is, ha még többet járna ki, de a szülők ebben nem olyan jók, látszik, hogy valamennyire visszatart, és ott elenged. A kakilással is ugyanez a helyzet, az első erőlködő fej után még nem megy a pelusba, hanem kivárja, hogy a WC-n legyen és ott pottyant csak. Ha jön a tavasz, le is kerül majd róla a pelus, és élesbe megy majd a WC tréning.

És a végére egy jó, egy rossz. Rossz, hogy a szavak nem tisztulnak és, hogy bizonyos hangokat nem bír kiejteni. Jó, hogy mostanában nagyon szépen és gyorsan utánoz. Éljen a kártyáknak, ami miatt sokkal változatosabb nagymozgás utánzós feladatokat kap.