Többeknek feltűnt, hogy milyen szépen jelez Lili. Kéri a bubit a zeneterápián, a gyurmát, ha rájön, hogy gyurmázni akar, a hintát, ha ahhoz van kedve, a háliját (alvós hálózsák) mindennap ebéd utáni pihenéshez, joghurtot evések után gyakran, vizet, a poharát odanyújtva, ha szomjas, zenét, ha zenét akar hallgatni, néha a kavicsot a megerősítő dobozából. És mindezt úgy teszi, hogy egyértelmű egy kívülálló számára is, hogy mit kér. Ezt tanulja egy éve, és milyan jól is működik a dolog, ez  a manding, a kérés az ABA/VB terápiában. Mondta is tegnap egy anyuka a zeneterápián, hogy az ő egészen jól beszélő kisfia, aki egyébként ügyes, okos, utánoz, jelen van a csoportban, kevéssé használja a beszédet valós kommunikációra.

A legbájosabb kommunikációja tegnap volt Lilinek. Egyszercsak szörnyű hasfájás jött rá, sírt csak folyamatosan, alig akart enni. Uzsonna után kiment és benyitott a wc-be. Gyöngyi ráültette, de még akkor sem tudtuk, hogy mi a baj. A wc-ben aztán pisilt, és nagyon előregörnyedt, ezért felhívtam  a gyerekorvost. Az orvos mondta, hogy van most valami hasmenéses vírus,  valószínűleg ezt kapta el. Elsőre nem sikerült neki a kakilás. Utána is csak sírt szegény. Majd nem sokkal később elkezdte ütni az elsőzobába vezető ajtót, kiengedtük, onnan meg benyitott a wc-re, miután levetkőztettem azonnal belekakilt. Jó volt látni, ha ennyire kell, akkor van egy módja, ahogy kommunikálja a kakilási ingerét, mert egyébként nyilván nehéz megmutatnia, hogy hol fáj neki. Szerencsére estére elmúlt a hasmenése.