Sajnos sosincs időm írni, mert a fél és a negyedállásom mellett képzéseken veszek részt, szervezem két gyerek életét és a háztartást (ez utóbbit nem túl magas fokon), és most, az utóbbi egy hónapban, gőzerővel folyik az új terapeuták betanítása is emellett. Szerencsére nagy reményeket fűzök az új lányokhoz, remélem végeszakad a pech-sszériának, ami tavaly későtélen kezdődött, és felmondás-sorozatokban, illetve visszamondás sorozatokkal folytatódott.
Ilyenkor mindenesetre illik leírni, hogy mit is tapasztaltunk az elmúlt két évben. Február 14-én volt Kriszta előadása az ABA-ről. Utána követő napokban kezdődött a pairing, aztán pedig megkapta Lili az első feladatsort. Ebben a feladasorban szárnyalt: kiderült, hogy egész jól utánoz, utasításokat is ért valamelyest, és nagyon hamar rájött, hogy hangokkal lehet kommunikálni. Pár hónap után stabilan utánozta a magánhangzókat, illetve bármilyen szót visszamondott magánhangzós formában. A hol a kérdésben képekre mutatva mindig hullámzó volt a teljesítménye, a színek, képek párosítása egész jól ment, de nem írtuk akkor elég ügyesen még, hogy valójában hogy megy.
Az első megakadások akkor voltak, amikor kiderült, hogy pár utánzást sehogy sem tud megcsinálni. 1-2 hónap után elkezdett egy-két szót, vagyis inkább hangsort használni. Tavasszal bekapcsolódott Éva a munkába. Sok dolgot tisztába tett, ami addig nem volt világos: hogyan is kell felépíteni az órát, mit is kell a papírra írni. Sőt, arra is javaslatot tett, hogy nézzen ki a papír, amin a feladatok vannak rajta. Félévvel a kezdetek után szépen mentek a hangsorokkal való kommunikációk, igaz, ebből gyakran hiányzott a kommunikációs szándék, a hangsorok sokszor a levegőbe mentek csak. Szeptember környékén Éva ráállított minket arra, hogy legyen több a receptív utasítás, ekkor ebben nagy fejlődés volt látható. Azonban olyan dolgok, mint a névre figyelés, vagy a gyere ide, nem akartak beérni. A párosítós feladatokban is szépen haladtunk.
A szemkontaktusa a terápia eleje óta sokat fejlődött, azon belül hullámzott, de soha nem lett olyan rossz, mint előtte volt. Időre-időre felmerült, hogy ne legyen-e alternatív kommunikációs eszköz, de én kicsit idegenkedtem a jelektől, és reméltem, hogy a hangok fejlesztésével, elindulnak majd a rendes szavak.
2009 őszén a kajában is változások voltak, az erőszakos módszer nem vált be, a fokozatos szoktatás viszont igen, és így már somlói és torta sok pudinggal típusú kajákat is megevett Lili.
Télen már voltak kéttagú utasításai, és kéttagú utánzások is. A mastered kértyák is elkészültek, sőt, új módszert vezettünk be mastered kritériumra, és kiderült, hogy a masteredek egy része nem is megy olyan jól. 2009 telén kezdtünk el a NET-tel is behatóbban foglalkozni: sok ötletet kaptunk Évától, hogyan lehet tanítani a játékos, nem asztali helyzetben.
Tavaly tavaszra kiderült, hogy sok párosítós feladatot elfelejtett, és néha még az alapnak hitt feladatok sem mennek. Ugyanakkor utánzósban ügyes volt. A hangok viszont az erőfeszítések ellenére sem fejlődtek.
Tavasszal az evés hirtelen meglódult: elkezdett rágni. Sok, rövid visszaesés is volt, de forradalmi áttörést hozott tavaly februárban a győri édes keksz.
Nyáron elkdztük a PECS-et és a szobatisztasági tréninget. A PECS-ben a szokásos kis bénázások voltak az elején a részünkről, amihez hozzájárult, hogy Éva szülési szabadságon volt, de ősz óta rendeződött, és egyre jobban megy. Most már a spontán kérés sem ritka, és, ha motivált, 4-ből, 5-ből is választ.
A szobatisztaság is lassan, de biztosan halad. A visszatartás rég óta elég jól megy, de mostanában a jelzés is beindult. Nem mindig jelez, de egyre többször.
A hangok sajnos leromlottak még nyár körül, és hullámzóan, de nem tértek vissza eredeti formájába, bár ősszel még voltak jobb periódusok, most mélyponton van.
A NET 2010 ősze óta egyre többet fejlődött: szépen, és egyre szebben tud játszani, kis irányítás mellett. Sőt, ha belegondolok már tavasszal elkezdődött a fejlődése, de ősz óta még több játékban ügyesedett. Ősz óta nem turmixolunk, villával is egyre kevésbé kell összenyomni, sőt, aztán bejöttek olyan csodák, mint a kenyér, sőt pl. szalámis szendvics evése. Imád enni, és szinte mindenre nyitott. Amióta a PECS jól megy, azóta a kommunikáció is rengeteget fejlődött: odatesz a kezünkbe pl. poharat, odahúz, felkéredszkedik, jelez. Egyre többet figyel az utasításokra is, a korábban nehezen menő gyere ide, és névre figyelés is jól megy.
A párosítós feladatok nagyon erősen függnek a figyelmétől. Ha odanéz, akkor általában jól válaszol ezekre, azonban sokszor nem figyel. Ezzel szenvedünk egy ideje, és nem igazán tudunk előrelépni. No meg a hangokkal, amik hajlamosak elveszni. De az látható, hogy, amivel sokat foglalkozunk, az mindig javul.
És a nem mérhető szempontok: jobb kedvű, több érezelemkifejezése van. Jól érzi magát a terapeutákkal, igaz, ha nem akar ott lenni azt is jobban kifejezi. Önálóbb is, mint lenne amúgy, fontos, hogy az önálló evést is a terápia részeként sajátította el. Azt hiszem mindenkinek könnyebb az élete a terápia mellett: a szülőknek, a testvérnek is. Igaz, az anyagi része miatt nehezebb is, de ez, hogy nem vagyunk egyedül, és mindenki Lilin dolgozik, és megadjuk neki a lehetőséget a fejlődéshez, ez szinte megfizethetetlen. Amellett, hogy mi mindent ért el, amit amúgy nehezebben lépett volna meg. És nem utolsósorban a klassz lányok, akiket megismertem, szóval néha úgy érzem, hogy már azért is megérte belevágni. Ez most kicsit patetikus lett, mintha a vége lenne, pedig bőven nincs itt a vége: folyt.köv.
