Képek

 2010.10.24. 21:13

Egy két pillanatkép: Kedden melegszendvicset vacsorázott; Tegnap a húga orvosi szettjéből a sztetoszkópot a fülére (és nem a szájába) tette; Ma az egyik kirakót rángatta ki a fiókból és elkezdte összerakni (igaz, ennél szüksége volt segítségre, hogy ne terelődjön el a tapogatás irányába); különböző dolgokat odahoz, ha viszonylag közelről kérem; amikor a húga odaszaladt hozzám ma az utcán, akkor őt leutánozta spontán módon, odaszaladt hozzám és nem mellékesen mosolygott közben.

A terápiában kicsit el van fáradva viszont, nehezebben figyel, úgy látom most. Lassan is haladunk a legtöbb feladattal. Igaz, az óraszáma is lecsökkent. A spontán hangképzése most egész jó, de a hangutánzás nem az igazi. Az utánzás sem annyira jó, úgy általában, de ez gondolom a figyelmen is múlik. Önálló játékban és általában a játékban viszont van egy fejlődés. Nem beszélve az evést, ami az új őrülete lényegében. Színezni ma egyáltalán nem volt hajlandó, sőt el is sírta magát, amikor gyakorolni akartam vele, ez régen volt már a terápia során.  Néha a kihagyás jót tesz, de általában árt a tanulásnak, ha valami nincs gyakorolva.

Címkék: játék terápia fejlődés utánzás vokalizáció beszédértés evésterápia

Jó vele

 2010.09.29. 22:29

Nincs sok új, és sajnos vannak napok, hogy alig látom Lilit, de amikor látom, akkor örömmel tapasztalom, hogy szépen figyel a nevére, az utasításokta, elég hamar odajön pl. kérésre. A Koraiban is azt mondták, hogy könnyű vele, bár most, hogy hosszan néztem, láttam, hogy mennyire intenzív a szájbavevés, ugrálás stb. Ezt hajlamos elfelejteni az ember, és csak a jóra emlékezni: a szép pillantásokra, ügyes odajövésekre, szép asztali munkára.

Most beteg is volt, meg amúgy sem mondanám, hogy a terápia a legintenzívebb szakaszában van, a Korais napok délutánján eléggé el is fárad, és ahogy egy közösségben szokás, be is nyel mindig vírusokat. De itthon is mondhatni, hogy elég könnyű vele.

Egyre nyitottabb az evés terén, már alig kell összenyomni a dolgokat, és kifli, meg eféléket is majszolgat. Múlt vasárnap egy csomó félbevágott szőlőt megevett. (Végre nem csak junk food). Hirtlen hangulatváltásai, érthetetlen sírásai sincsenek, a pszichéjének valószínű jót tett, hogy kimozdult és kisebb a felatadhelyzet aránya. Az előrejelzések rendszerét mi is használjuk valamelyest itthon, ami inkább TEACH, mint ABA, de a New York-i ABA iskolában is láttam, hogy használják ezt a módszert. Ez a jó az ABA-ben, hogy annyira komplex, mindenre kiterjedő, hogy sok minden más módszer is belefér, pl. tsmt, TEACCH elemei, akár Floor Time elemek is a NET helyzetben.

Most hétvégén többet látom Lilit. Nagyon kis kedves, többször odajön, és, mintha  a hangja is több lenne, pedig nem is teljesen egészséges. Sokat és szépen néz, nevet, ha szórakoztatjuk, ügyesen utánozza a hangokat. Remélem a PECS és a hangok gyakorlása hamarosan több spontán hangsorhoz vezet majd.

Címkék: kommunikáció szavak szociális vokalizáció floor time szemkontaktus beszédértés evésterápia

Ilyen most

 2010.09.17. 22:02

Lili szokja az új közegeket. Heti két délelőttöt, egészen 1 óráig a Korai Fejlesztőben tölt. Innen nagyon jó visszajelzéseket kaptunk. Úgy tűnik, hogy elég szépen érti a számára új tárgyas napirendet. Szépen eszik is bent, villával összenyomott ételt, a kiflit is kóstolgatja. Mindehhez nagyon vidám is.

Délutánonként ilyenkor nagyon elfárad viszont, még nehezen megy a Korait követően a terápiázás neki. A többi napon egész aktív, mivel én már sokat dolgozom feltűnő, ahogy örül nekem. Persze néha még nehezen veszi fel a szemkontaktust, ez is jellemző sokszor.

Az evéssel fantasztikusan haladunk, kb. egy hete csak villával összenyomott ételt eszik, és nem kell turmixolni. Eszik különféle leveseket fözelékekeket: bab-, hús, krumpli, lencse vagy kelkáposzta főzeléket. Egyre több junk foodot nyom hihetetlen hevességgel: goffri, TUC keksz nagy őrület, sörperec, bizonyos fajta pogácsa, pufi, csipsz, tortilla, de evett már palacsintát is nemrégiben.

A szobatisztaság is szépen alakul, alig van baleset, és a jelzés is néha tudatosan megy.

Néha, mintha mamázna, amikor hazaérek. Asztalnál én rég láttam dolgozni, de azt hiszem, hogy az sem megy rosszul. Habár persze a tanulás nem mindig olyan gyors, a dupa utánzások, dupla utasítások most hanyatlanak. A hangok talán javulgatnak.

Persze, az emberek észrevevése még most sem erőssége, de vannak meglepő dolgai, tegnap megölelte egyszercsak az egyik barátnőmet egy parkban.

Még édes tegnapi jelenetek: határozottan megindul valamerre a park felé menet. Nézem, hogy hová tart. Egyszercsak odamegy két kutyához és megsimogatja őket. És nem tépés volt, hanem simogatás. Később galambot kerget, és tökéletesen mérleghintázik is ugyanebben a parkban. Most, hogy Márti kevesebbet van itthon, mert intézményesült (az is egy külön történet, de az mélylélektani szemléletű), volt egy-két nap, hogy kettesben voltunk a terápiák között, megható volt, mint régen.

Címkék: fejlődés szociális szobatisztaság utánzás vokalizáció szemkontaktus önellátás evésterápia

Mand - once again

 2010.09.07. 23:01

Jaj, de ritkán frissülök, rémes. Elekezdődött a szabályos őszi élet mindenkinek, ez Lili esetében Korais ovit jelent. Azt hiszem, hogy nagyon jól érzi ott magát, vidáman felfedez. Mindenki nagyon kedves, és meg is dícsérték, hogy szépen jelez, ennek én is szemtanúja voltam, amint fekéredszkedett egy magas nyakba, és azt is mondták, hogy az önkiszolgálás is jól megy neki - ezt itthon is láttuk.

Ahogy a címben írtam, a vokális mandjei (kérései) is kezdenek visszatérni. Most megint napi pár vokális mandje van: gyurma (umma), hinta (ijja, vagy hinnya néha), iu (zsipzsup) felkéredszkedéssel, víz (í), esetleg forog (oo). Volt egy időszak, hogy ezek teljesen eltűntek, de remélem most már tartós lesz, mert még egy fokkal kommunikatívabb müdon jön elő, mint előtte. Volt két nagyon ügyes spontán kommunikációja mostanában: az egyik az én hátam csapkodása volt háliért (alvós hálózsák) esti lefekvéskor - ezt tanítottuk is neki, hogy vállveregetéssel jelezzen; a másik pedig: felállt a hintában és közben mondta, hogy mama és mosolygott, vagyis élméymegosztás-szerűség. Ez persze nem azt jelenti, hogy azóta volt, de legalább az igénye és szociális, agyi, akármilyen kapacitása megvan hozzá.

Amia amúgy jó, de néha túlzás: az evés. Zabálja a kekszet, pufit, csipszet, de szó szerint belemarkol és hullajtja a földre, rakja a szájába és rákattan, mint például a húga zsúrjában, és akkor csak ezt csinálja. Ez a nagy szenzoros izgalma neki akkor.

A hangjai talán javultak, de még mindig nem szépek. A pisi kicsit visszaesett, több a baleset. Nem tudom, hogy mi az oka, talán több ivás. Figyelme, utasításra, nevére stb. való válaszkészsége egész jó. Ingerkeresése stabilan erős, elsősorban a szájbavételben jelentkezik.

 

Címkék: kommunikáció szavak kérés fejlődés szociális szobatisztaság mand vokalizáció beszédértés önellátás evésterápia

Állandó- és ingadozó dolgok

 2010.08.16. 20:40

Már annyiszor akartam írni, és mindig egy kicsit mást írtam volna. Volt egy korszak, hogy azt írtam volna: de jó, hogy végülis minden, amit gyakorlunk, az beérik és stabil készséggé válik. A nevére szépen figyel, a gyere ide, mindig megvan. Most ez kicsit lecsökkent. Azt is észrevettem, hogy a képeket szebben nézi, amióta képcserés kommunikációt, vagyis PECS-et használunk. Korábban probléma volt, hogy nem nézte meg a képeket, csak rábökött a középsőre. Most jobban figyeli, és így persze tudja a helyes választ. De egy hete ez is szebb volt még, és előtte 1 hónapon át végig.

Most viszont a szemkontaktusa javult, sős érzékenyebb a szociális ingerekre, legalábbis a szülei nyugtatása jobban célba ér, mint egy-két hónapja. (Ugyanígy a türelmetlenségre feszültséggel reagál). 2 hónap után elöször volt ma a nap folyamán többször sírós (talán fronthatás?), korábban semmi eredménye nem volt a nyugtatásnak. Ma este többször egyértelműen örült a közelségünknek, és végül meg is nyugodott így. Azt is szépen jelzi az utcán, ha azt akarja, hogy felvegyük. Megáll, odafordul és enyhén kinyújtja  a karjait. A nap folyamán is többször odajön, felkéredszkedik. A kötődése, ami másfél éves kora körül még viszonylag erős volt (1 éves koráig gyenge), aztán a járás elindulásával megromlott, most újra erősödni látszik. Szociális odafordulás a terápia hatására kialakult: erősebb szemkontaktus, több emberekhez társuló öröm. Most nem mondanám, hogy az odafordulás általánosan a topon van (volt ez már jobb is), de felénk jobb, másrészt vannak kedves pillanatok, például arc megsimítás elbúcsúzáskor, emberekre ránézés köszönéskor stb.

Ami nehéz, és csak alakuló fázisban van, az a hangok, de kezd visszatérni: egész szépen nevez meg dolgokat és habár a spontán mandje (kérése) lecsökkent, de van az is naponta egy kettő. Persze, ez a többiek számára érthetetlen magánhangzós formulában jelenik meg.

Ami viszont egészen bombasztikus: az evés. Már már evésmániás: goffri a kedvenc, hatalmas darabokat vesz belőle és beletömi a szájába. Az adagot még nem mindig tudja kiporciózni, de a lelkesedés nagyon nagy, és ha nem tömi túl  magát, akkor minden lemegy (rágással!). Az elmúlt hét szilárd ételeinek listája: goffri, palacsinta, lángos, keksz, cukorka és spontán kifli majszolás.

A PECS-szel is hasonlóan jól haladunk. A játszótéren is szépen változatosan játszik, jól terelhető, ez egy éve nem volt még így. A szobatisztaság is szépen alakul, szépen és hosszan visszatart, kevés  a baleset. A stabilan rossz közé tartozik az, hogyha társaságba keveredik, akkor elvonul. Nem akar a többiekkel lenni, ha vannak új emberek. Nem borul ki, ha velük van, de nem választja azt, hanem inkább kivonul egy másik helységbe. A szájbavevős ismerkedés is nagyon erős. 

Viszont egyre erősebben lehet érezni kívülállást, ahogy nő. Most már nagylány, majdnem 4 éves, és sajnos nem igazán nyújtja azt, amit a 4 évesek szoktak, de még azt sem, amit a 2 éves húga. A gyerekek szórakoztatják a felnőtteket, őt pedig nekünk kell helyzetbe hozni, hogy nyújtson valamit: bármit, hogy ügyes vagy legyen mi kezdeményezünk (szinte mindig) vagy akár valamit, ami őt boldoggá teszi egy interakcióban. Persze jól érzi ő magát egyedül is, de ezek érzéki örömök, nem sok köze van az embereknek hozzá. Jól esik neki valamit a szájába venni, felmászni valahová, vagy ingerelni magát ugrálással, önkielégítéssel vagy különböző felületek fogdosásával. Néha meg csak rátör egy nevetőgörcs, ami valami idegrendszeri túlingereltségből származik. Ebben nekünk kevés részünk van, a terapeutáknak, szülőknek persze valamivel több, mert kitudják használni ezeket a helyzeteket és ezekből tudnak valami játékosat vagy tanítást kreálni. De ez munka mindenkinek sajnos, és nem elsősorban szórakozás.

Címkék: kommunikáció szavak kérés fejlődés szociális probléma szobatisztaság terapeuta mand öningerlés vokalizáció szemkontaktus beszédértés evésterápia

Nyaraltunk

 2010.08.04. 23:34

Három hetet nyaraltunk, ami idilli volt, mert volt délelőtt terápia, sok kertben járkálás, medencézés, és strandolás. És volt időm gondolkodni, hogy mi az, amin változtatni kellene és hogyan tegyük még következetesebbé, és összeszedettebbé a terápiát. Mivel sajnos a hangok használata és utánzása visszaesett Lilinél, kipróbáljuk ebben a hónapban, hogy mit szól ahhoz, ha lesznek olyan terápiák, amikor nem lesz feladatkényszer, hanem szép komótosan ráállunk a hangok gyakorlására, kérnek a lányok rengeteg echoicot, hangot és ezen kívül nyomatják folyton a PECS-et, és NET-es, játékos lesz, egy-két logikus utasítással vegyítve. Jó volna, ha visszatérnének a hangok legalább az eredeti magánhangzós verziójához, mert most nagyon nem az igazi.

Persze, jó tapasztalat is van, mert a vízben egészen jól ment neki, pont amikor már kezdtünk kétségbeesni, hogy milyen kevéssé megy. Nórával szépen végignéztük az összes feladattípust, és most, amíg még nem szippant be a félállás, megpróbálunk mindent gondosan megcsinálni, kitalálni hogyan is haladjunk a receptív, a párosítós stb. feladatok között. A párosítsok most egész jól mennek, hogy kezd, többet között amerikai hatásra összeállni a fejelmben a kép, hogyan és miket is kell tudnia párosítani. A PECS-ben is ügyes.

Ami pedig különösen jó volt, hogy a mostani nyaraláson éreztem, hogy Lili újra úgy viszonyult hozzám, mint az amerikai utam előtt. Gyönyőrűen kezdett el nézni rám, nagy mosolygások, örömök, ha megjelentem. És rengetegszer visszafordult, ha hívtam a nevén, megállt, ha kértem, hogy álljon meg stb.

Nagy örömét lelte a kertben, hatalmas sétákat tett, gyakran a szúrós füvön, akár mezítláb is, imádta a vizet, főleg, ha nem zavarták benne kiestesók.  Néha persze sok volt az ember, az inger, felzaklatta valamelyest egy új látogató, de mindent megszokott végül. Sajnos a szájbavevés most elég erős. Minden játékot szájába vesz,  a természetben meg pláne vonzódik ehhez a tevékenységhez: fű, föld, kavicsok. A jó oldala ennek, hogy a csipszet is kétpofára tömi magába.

Lili akaratosabb, önállóbb, és megállíthatatlanabb, néha, a terápia szüneteiben nagyon szeretne vadulni, őrülten vizezni, cd-t szájbavenni, mindenre felmászni, számítógépet, tükröt csapkodni. Ez nehéz, meg persze jó, hogy céljai vannak, még, ha nem is a legjobb célok ezek.

(Közlemény: ABA terápiás workshop lesz októberben Budapesten, ha még valaki nem tudná. Remélem eljön rá a szakma, a szülők, stb.)

Címkék: játék kommunikáció fejlődés szociális probléma vokalizáció szemkontaktus beszédértés evésterápia generalizáció

Két hét után

 2010.07.03. 01:38

Két hét utáni változások:

1. Lényegében kialakult a szobatisztaság. Először aggasztó híreket kaptam napi 3-4 bepisilésről, majd 4-5 nappal az elutazásom után 2 napig balesetmentes volt, majd egy baleset következett múlt pénteken és utána máig, vagyis 6 napig nem volt egy sem. Így most elkezdtük tanítani a kommunikációt is. Bár így is egyszer-egyszer előfordul, hogy jelez, de most erre rámegyünk nagyon, mert ez a másik lényege a dolognak.

2. Megtanulta kilinccsel kinyitni az ajtót.

3. Tegnap és ma is goffrit evett.

4. Változatosan játszott a játszótéren, magától tevékenységeket váltott.

5. Gyorsabban haladt a feladatokkal, mint az elmúlt hónapokban.

6. Beszédértés, figyelem talán jobb.

Viszont a szemkontaktusa egyelőre velem rosszabb, nem hatotta meg annyira a megérkezésem. Az idegrendszeri tünetek ma erősek voltak: sok ugrálás, röhögőgörcs, majd este sírás. A hangjai nem túl jok, ráálltunk ezer százalékosan a PECS-re, ez jól megy neki, habár nem mindig mond hozzá hangot.

Az utam ABA-s hozadéka, hogy megláttam, hogyan működik egy professzionális ABA iskola, hogy mennyire nyomják folyamatosan a feladatokat, nincs üresjárat, PECS vagy kompjuteres kommunikátor megy ezerrel. Minden pillanatban az önállóságot erősítik és profin pl számlálóval nézik a nem megfelelő viselkedéseket. Ezt később grafikusan ábrázolják. Persze mivel iskola ettől személytelenebb is.

Egy másik vonalon találkoztam még egy ABA terapeutával, aki klasszikusabb ABA-t csinál, pl. náluk, és a régi módszer szerint 10-ből 9szer kell tudni valamit két napon át, ahhoz, hogy tudottnak minősüljön. Na meg persze van a készség fenntartás is utána. Tőle is nagyon jó ötleteket kaptam, hogyan lehet még tudatosabban csinálni a programokat. És persze érkezett egy csomó új megerősítő innen.

Címkék: terápia kommunikáció program fejlődés probléma szobatisztaság vokalizáció szemkontaktus beszédértés önellátás evésterápia

Mostanában

 2010.06.13. 15:25

Juj, de kevés időm van írni. Már múlt héten feljegyeztem egy-két cuki dolgot, de a munkám beindult eléggé, ezért azt sem volt időm leírni. Most leírom. Az például nagyon kedves, amikor a kaviccsal játszott egy parkban, és a szájába akarta venni, én ilyenkor alapban mindig letiltottam ezt neki. De megfigyeltem, hogy Márti is játszik kaviccsal, csak ő nem szájbavesz, hanem pakolgatja őket. Mutattam Lilinek, hogy ő is csak pakolgassa, és erre tejesen vevő volt, onnantól kezdve pakolgatta ő is. Jó, hogy átalakítani is lehet viselkedést, nemcsak blokkolni.

Az is édes volt, ahogy utcán Márti kezdeményezésére rövid ideig fogták egymás kezét és Lili hagyta. Meg az is, ahogy ugyanabban a parkban, mert nem volt wc-zési lehetőség, akkor bepisilt végülis, de a fűben ülve legalább és nemcsak úgy. A parkban ügyesen teljesített kéréseimet, odament a fához, kis segítséggel kidobott valamit  a kukába stb. Ilyenkor persze ügyesebb, mint sima feladathelyzetben sokszor.

A wc egyébként alakul, van 2-3, néha 4 baleset, de szépen, sokat pisil wc-be. Persze szegénynek most mandulagyulladása van, így csak fekszik és sokat sír. (Ilyenkor nehéz igazán a nem kommunikáló gyerekkel). De a kapcsolatnak, az éneklésnek így is örül. PECS-ben is ügyi.

Ételfronton pedig az van, hogy vannak ételek, amiket megeszik úgy, hogy csak villával vannak összetörve. Kekszet továbbra is általában eszik, ezt szépen el is rágja. Volt pár nap, hogy csokit is evett, aztán azt már nem. De azt is rágta, nemcsak nyammogott rajta.

Most biztosan nem fogok tudni írni kb. 2 hétig, mert a kicsivel leszek külföldön, de ABA-ben viszont okosodás várható, mert meglátogatom ezt, (Éva régi munkahelye), és talán ezt a sulit is. Meg persze jönnek a szuper megerősítők is az Újvilágból.

Címkék: játék szobatisztaság utánzás önellátás evésterápia generalizáció

A wc program elég intenzív

 2010.06.02. 22:48

Igen, megint naív voltam és úgy képzeltem, hogy könnyű és laza lesz. Hát nem az, néha neki is sok a wc-re járkálás, ha nem pisil akár órákig 20 percenként kell menni, és volt egy kaki baleset, ami rémesen alakult. Az arány mostanában kb. 25 wc-n ülés, ebből 7-9 sikeres, és napi 2-4 baleset van (volt olyan nap is, hogy csak egy volt). Az látszik, hogyha wc-re kerül, akkor próbál pisilni, viszont azt nem látom, hogy a bepisilést elkerülné vagy bármennyire is zavarná őt. Azt persze nem büntetjük, de azért kellene jelezni valahogyan jobban, hogy ez most nem éppen jól alakult. Persze ráültetjük utána a wc-re, de általában nem jön ki semmi.

Lili mostanában sírós. Sokszor tök vidám, de ha elfárad, akkor vigasztalhatatlanul tud sírni. Néha a terapeuta elől hozzám menekül, hogy mentsük ki a helyzetből. Nehéz, mert egyfelől néha bejön, ha a terapeuta nyomja tovább a feladatokat, és régebben ilyenkor egy kis idő után belelendült. És közben nem is akarjuk megerősíteni azt a kommunikációt, hogy így kommunikáljon a bajairól. Másfelől viszont, a VB terápiás vonal azt mondja, hogyha általánosan elege van a terápiából, akkor legyen pairingesebb, játékosabb, több jutalom stb. Akkor most melyik az igaz? Vegyük játékosabbra vagy nyomjuk tovább, hogy ne gondolja azt, hogyha sír, akkor azt elfogadjuk, mint kommunikáció.

Jó, nyilván az a megoldás, hogy alapban, ha látjuk, hogy el van fáradva, akkor több pairing van és több jutalom, még mielőtt elkezd sírni, illetve adunk a kezébe valamilyen eszközt arra, hogy kommunikálja, hogy pihenni akar, és lehet, hogy érdemes lenne erre bevezetni valami előrejelzést vagy napirendet? Nem is tudom. Lehet, ha tudná, hogy időről időre pihenhet, nagymozgásos dolgok vannak, akkor jobban bírná a végéig? Erről azt hiszem egyeztetnem kell egy-két szakemberrel.

Édes dolga is van azért egy pár: több mamázás; ma például mondta, hogy mama a szobájából, én rohantam be (hogy megerősítsem ezt a szép kommnikációt), ő hátranézett, lejött az ablakból és ment a szekrényéhez, hogy háli. Ez már majdnem: "mama, kérem a hálit."

Címkék: játék kommunikáció fejlődés probléma szobatisztaság terapeuta pairing önellátás

Újítások, újdonságok

 2010.05.24. 21:54

Már többször írtam, hogy a beszéd kicsit megrekedt, ha kell valami nagyon, akkor mondja, hozza, főleg, ha olyan, amihez mi is kellünk, pld. buborék fújás vagy valaminek a kinyitása. Anélkül halványulnak sajnos a mandek is, ami egy éve volt, hogy rögtön mindennek mondta a magánhangzós változatát sincs már, hanem inkább bepróbálkozik egy általános io-val, hátha bejön. Kicsit olyan, mintha kirpóbálta volna a beszédet, leginkább a szavakat, de annyira már nem izgis most, csak, ha nagyon muszáj, nagyon motivált akkor használja. A korais csoportban is mondták, hogy előbb a kommunikációt várják el utána a szavakat, vagyis előbb menjen oda, vegye fel a kapcslolatot, ne csak a levegőbe mondja a szavakat, ezért most megpróbáljuk a PECS-et. Most olvasom ezen a site-on, hogy ez is Skinner Verbal behaviour című könyvén alapul, vagyis minden út Rómába vezet.

A motiváció is persze nagyon benne van a helyzetben, ma a délutáni sétálós-gyermekvasútazós programunkon látta Lili, hogy az unokatesójának kezénél fogva felemelik olykor-olykor. Ez nagyon tetszett neki, elkezdtük vele is ezt csinálni és mondtam, ahogy felemeltük, hogy: "hú". Erre rögtön ő is elkezdett huhogni, amit persze csak én vettem észre, de a lényeg, hogy pontosan megvan neki, hogy kell kérni (mandelni) valamit, ha akarja. A baj csak az, hogy nem annyira sok dolgot akar, meg sok olyat, ami tiltott, pld. szájba venni és turkálni virágföldben, levelet enni, füvet stb. Ezekkel ugye nem taníthatjuk a kommunikációt.

Én bízom a PECS-ben, hogy beindítja jobban a kommunikációt, beszédet. És, ha nem, akkor is egy jobban érthető rendszer a külvilágnak. A verbal behavior terápia egyébként a jeleket részesíti előnyben, mi ugye azzal kezdtük, és arra jöttek hamar a hangosorok, amik azóta is vannak, de nem fejlődtek eléggé. Eredetileg nálunk az lett volna a menet, hogy megvannak a hangsorok, akkor a stabilakhoz szemkontaktust rendelni, vagyis, ha mondja, akkor csak úgy kapja meg az adott tárgyat, ha ránk is néz közben, csak ez a próbálkozás nagyon elhalt. Most azt hiszem ezt is adminisztrálni kell majd, és akkor következetes lesz a rendszer. Szóval párhuzamosan tanulja a PECS-et, persze ma már 1-2 nap után alig kellett promptolni, szépen adta át a képet, néha mondta a szót. Közben mandelünk vele, mint régen, a hangsorokat elvárva, és aztán reméljük találkozik a kettő hamarosan, és a PECS-hez is el lehet várni a szavakat, és a mandben is több lesz a spontán.

Gondolkodtam ezen a beszédfejlődési modellen is, mert mindig találkozik az ember nagy megkérdőjelezőkkel, és ha nem is hisszük el, hogy így tanul egy átlagosan fejlődő gyerek beszélni, mint ahogy Skinner állítja, mert ennél rugalmasabb és veleszületettebb sok készség, nem hiszem, hogy létezne ennél jobb módszer a beszédtanításra egy nyelvileg sérült gyerek esetében. Lehet, hogy kissé gépies benyomást tesz, ahogy, amikor Lili is akar valamit, az orra alá mormolja a hangsort, de lássuk be, ez nagyon nagy dolog, ha egy olyan gyerek, aki magtól semmit nem fejezne ki, megtanulta, hogy a hangsort kell újra meg újra elmondani.

A másik újdonság, a wc tréning, ami mostani számításom szerint pénteken fog kezdődni élesben. Egyébként szépen megy az elő-wctréning, tegnap egyértelműen jelezte, hogy kakilnia kell, ütögette a wc-hez vezető előszoba ajtót, aztán kérdésre aji-zott (mint kaki), és ugyan, akkor nem sikerült, de későbbb is ütögette a wc ajtót, és akkor már sikerrel is járt.

Az evés is alakulgat, próbálunk egyre többfélét adni neki: különféle kekszek, azokat jól eszi, sajt, amit nem szeret annyira, banán, amit közepesen megy.

Most egyébként megint kettőség van. Természetes élethelyzetben az öningerlés, visszavonultság, kevés szemkontaktus, nyafisság és felváltva pörgés a jellemző. Ha nem az van, amit akar dühös és önagresszív lesz, bár ez kordában tartható. Ha közel megy hozzá az ember, akkor szépen néz és simogat is, néha puszit is ad. Terápiás helyzetben viszont elég ügyes, jól párosít, tactek is egész jól mennek, spontán vonalat húz bölcsis helyzetben, egész jól tudja a feladatokat, és egészen figyel.

Címkék: kommunikáció autizmus szavak kérés szobatisztaság pecs mand öningerlés megerősítő prompt szemkontaktus önellátás evésterápia tact

Így vagyunk

 2010.05.15. 21:38

Kezdek egyre többet dolgozni, így a blog is ritkábban frissül sajnos. Lilinek vannak mostanában igazi auti napjai, sok befelé fordulással, sok öningerléssel, kevés közeledéssel. Közben pedig, ha rászánja az ember az energiát, akkor egyrészt ügyes, másrészt jól veszi a huncutkodást, poénkodást, és néha kifejezetten jól teljesít a lányokkal is. Tegnap arra mentünk be a szobába, hogy gyöngyöt próbál fűzni, múltkor formadobálást kezdeményezett a nyit szóval, hogy nyissam fel a dobálós vödröt.

Olvasgattam ABA-s honlapot, (köszi nemszakember és ott kiderült, hogy ha echoicból (hangutánzás) megyünk át intrabelvba vagy tact-be, akkor tök könnyen megtaníthatóak neki bonyolult dolgok is. Így:- Hogy hívnak? 0 másodperccel promptolom, hogy Lili; utána: Mondd, hogy Lili; erre mondja, és akkor utána gyorsan Hogy hívnak? És mondja magától, hogy Lili. (ez persze csak a tanítási fázis, utána elhagyja az ember a segítséget). Ugyanezt lehet a tact-tel is csinálni, ami a "mi ez" kérdésre adott válasz. Ezek jól mennek egészen, de a spontán beszéd csaknem sűrűsödik. Gyorsan tud beszédben reagálni, ha kell neki valami, de ez nincs elég gyakran, hogy annyira kellene. Most is ott tartunk, hogy spontán megnevezés ritkás, csak, ha felpörög valamitől, akkor azt van, hogy mondogatja. Naponta kéri a hálit, joghurtot, mostanában vizet (elkezdett szeretni és nagyjából tudni pohárból inni), esetleg hintát, és néha egy-egy más dolgot, főleg, ha már egyszer megkapta, és motiválttá válik pl.: könyv, forog, ugrál ilyenek. Meg, ha jó hangulatban van, akkor echolálgat. Erről majd beszélnünk is kell a közelgő teamen, hogy hogyan erősíthetjük ezt a vonalat még. De közben meg, ha kérdezem mi ez, megnevezi a poharat, a kockát.

Az új zeneterápiás csoportba is egész szépen kezd beilleszkedni, egy aranyos kisfiú nagy érdeklődést mutatott iránta, és mintha ez az élmény megmozgatta volna, nagyon felpörgött, de közben szépen teljesített. És közben vannak olyan csodák, mint spontán kekszevés, sajtevés tegnap Nórával, és egyre több száraz pelus. És az új lány is megvan.

 

Címkék: játék kommunikáció autizmus szavak kérés fejlődés szociális probléma terapeuta mand öningerlés prompt önellátás evésterápia generalizáció

Visszatérés

 2010.05.04. 22:12

Lilike náthás és pár napig a közérzete is rosszabb volt, és ilyekor az autizmus tünetei felerősödnek nála. Persze ilyenkor egy anya aggódik, hogy ez valamilyen visszaesés-e. Rosszabb volt a szemkontaktusa, hangjai alig voltak (ez még mindig jellemző), és passzívabb, rosszabb kedvű volt. De tegnap viszont annál nagyobb öröm volt a visszatérése: a szép nézései, a vidámsága, a huncutkodásai.

Most, hogy új embereket felvételiztetek, tök jó látni azt, hogy milyen szépen közeledik hozzájuk. Pár hónapja még nem jelentek meg ilyen reakciók. Az első jelölthöz többször odament, vizsgálta, simogatta az arcát. A második lány, már tapasztalt ABA terapeuata, és, amikor elkezdte mondani, hogy "csináld ezt" é feladatokat adott, akkor döbbenten nézte az arcát Lili, csodálkozott, hogy mit akar ezzel a terapeutás szöveggel ez az idegen. Hozzá is többször odament, persze leginkább a fülbevalója izgatta, de így is kialakult egy interakció köztük. Ugyanekkor hozzám cél nélkül odahozott egy tárgyat. Talán ez egy megmutatási reakció volt, mert ehhez a tárgyhoz konkrétan nincs szükség felnőtt segítségre, úgy, mint a gyurma kinyitása pl. Bár most, ahogy belegondolok azt is szereti, ha ezt  a tárgyat hozzáütöm valamihez, mert akkor villog, ezért lehet, hogy ezért hozta tulajdonképpen oda. Attól még édes.

Mint, ahogy az is biztató, ahogy a képeket szebben figyeli, amióta az új dobozon tépőzárat elhelyező módszerrel látható, és nem az asztalon fektetve. Azóta egész szépen mutogat rájuk.

Ja, és a princess pékség csoki croissant belső evéséről nem is meséltem.

Címkék: kommunikáció autizmus fejlődés szociális terapeuta asztali elrendezés szemkontaktus evésterápia

A gyógyulásról

 2010.04.24. 09:52

Csak annyit, hogy egy félszó erejéig ez a cikk megemlíti, hogy az ABA is gyógyulást ígérhet. Ez valóban elhangzik a Lovaas tanulmányban, később ezen finomítottak. Később a tényeket írták le, hogy hány százalék ment többségi iskolába, hogy értékelték a viselkedésüket független megfigyelők, hány IQ pontot nőtt a teljestményük. Gyógyulásról és nagy fejlődésről hallottam már én is, ABA-től, és más alternatív terápiáktól is. Úgy tűnik, hogy egy bizonyos csoportnál vagy spontán vagy terápiák hatására előfordul ez: ez a csoport jó képességű, nem súlyosan sérült a kommunikációja, és korán kezdték el fejleszteni. De a nagyátlaggal nem ez történik, és korrekt szakember nem is ígér ilyesmit, pl. Éva soha nem említette ezt a szót, hogy gyógyulás.

Szerintem az ABA minimum haszna: viselkedésproblémák kezelése (ez alatt értem az egyes dolgoktól való félést is, akár az evésterápiát is), figyelem fejlesztése, emberekkel való pozitív lét élménye, jobb alkalmazkodás, jobb kifejezőkészség, több önállóság és jobb együttműködés (persze ennek a mértéke változó), illetve nem utolsósorban szülők, testvérek tehermentesítése, gyereknek sok pozitív élmény adása (és nem csak a kompetenciaélmény által, hanem a sok játék, csiki és jutalom miatt). Azt gondolom, hogy gyakran kialakul a beszéd vagy valamilyen szintű kommunikáció, több érzelem, jobb kognitív képességek, és a sok utánzás gyakorlása miatt hosszútávon gyakran megjelenik a többi gyerek valamilyen szintű utánzása, ha nem is bonyolult szerepek leutánzása. De van, akinél sokkal több: kreatív nyelvhasználat, mentalizáció, spontán bonyolult készségek utánzása, spontán érzelemnyilvánítás, láttam én saját szememmel ilyet évekig autizmussal diagnosztizált gyereknél (igaz, valószínű nem a legsúlyosabb fajtából való volt). És biztosan igaza van a cikknek abban, hogy spontán is sokat fejlődnek az autizmussal élők, bár nem hiszem, hogy lenne szülő, aki ezt kimerné próbálni.

Címkék: játék kommunikáció autizmus szavak fejlődés viselkedészavar utánzás beszédértés önellátás

Címszavakban

 2010.04.23. 22:45

Csöndesebb, olykor, ma pl. rosszkedélyű, magába fordult, figyeli a testvére egyes tevékenységeit, jól kommunikál, amire motivált, odahoz tárgyat, mélyen a szemünkbe néz, de halkabb és csúnyább a kiejtése.

Érdekes cikk,  itt magyarul pedig.

Címkék: kommunikáció autizmus vokalizáció

Édeske

 2010.04.18. 23:17

Olyan kis édes Lili. Mindig felnéz, ha bemegyek, néha magától köszön rámnézve. Mindig mosolyog, ha rámnéz vagy, ha másra is. Kis kedves. És társas összejövetelen is jól mulat. Persze magától inkább elvonul, de nemcsak a magányba, hanem más gyerek közelébe, ahol jó játékok is vannak. És, ha mi szeretnénk, akkor ott tartható emberek között is, ha mutatunk neki jó programot, pl kuyázás, hintázás.

Kezd értelmesen játszogatni. Még keveset, de előveszi az építőt és épít egy-kettőt, utána inkább stimulál vele, de már a kezdemény megjelenik. Vagy a kirakóból is ma megpillantottam, hogy kiveszi, berakja. Nem hiába gyakoroljuk az önálló játékot. A generalizációt is precízebben nyomjuk most.

Szavai vannak, de mindennap szinte ugyanez a pár: háli, joghurt, hinta, bubi,  esetleg gyurma vagy, amit nagyon akar pl. mostanában könyvnézegetés a kedvence. Jó lett a terápia, hogy ilyen pairinges, mandes, jó lesz ez így. Jobban megéri lazulni néha, mert akkor az asztal is jobban megy utána. Persze ez nem lötyögés, hanem csak játékosan, nagyon átgondoltan követése Lili vágyainak.

Van egy csomó új megerőstő (kösz Nóra), egy halom szenzoros dolog, ez a legfontosabb eleme a dolognak. Új kedvencekre teljesít is szépen.

Az evés viszont hullámzó. Van, hogy eszik kekszet, de velem szinte sosem. Alma elmúlt sajnos, ki kéne találni valami újat lassan. Somlói és társai mennek továbbra is, bár abban is volt megtorpanás. És az a baj, hogy olyan erősen ellen tud állni, hogy már előre félek, ami ugye nem jó üzenet neki, hogy ő irányít ebben.

Címkék: játék kommunikáció program szavak fejlődés mand pairing megerősítő szemkontaktus evésterápia generalizáció

Álláshirdetés

 2010.04.16. 20:20

ABA terapeutát keresek, valószínűleg májustól szerda és csütörtök délelőttre, esetleg péntek délutánra. Szívesen dolgoznék olyannal, akinek van némi tapasztalata ezen a téren, de a minimum, hogy autizmusban, illetve gyerekekkel legyen tapasztalata. Minimum egy évet vállaljon, lelkiismeretesség, alapos adminisztráció, teameken való részvétel (havonta egyszer), kedves legyen és játékos, ámde határozott és kreatív. Lehet gyógypedagógus, esetleg pszichológus, ha tényleg ez érdekli, és nemcsak a munkanélküli pszichológus lét sodorta ebbe. Havi egy szombat délelőtt is benne van, és a betanítás. Fizetés megegyezés szerint. Kérlek, olvasóim, főleg autizmus élő gyerekek szülei, terjesszétek vagy, ha nálatok van valaki, aki szóbajön. Jó csapat vagyunk, akit érdekel ez, azt hiszem, hogy itt jól fogja érezni magát!

Címkék: terápia terapeuta

Írásban

 2010.04.14. 18:46

Megkaptuk a Korais értékelést, nagyjából ugyanaz, mint szóban. A vizsgálat és ABA-s bemutató leírása korrekt, alapos. Az anamnézis viszont több ponton tévedést tartalmaz pl. azt írja, hogy régebben spontán firkált, most már nem; a valóság pedig az, hogy régebben csak kérésre firkált, most spontán is. Amiből következhet a tévedés, hogy megemlítettem, hogy régebben tudott utánozva függőleges vonalat húzni, de mivel nem gyakorolta, elfelejtődött (később ebből vonták le azt a következtetést, hogy minden, amit nem gyakorol azt elfelejti, és ez is az értelmi problémára volt bizonyíték). Persze itt sem kérdeztek rá túl részletesen, hogy mi az, amit elfelejt, mi az, amit nem, hanem úgy vélték, hogy bizonyára mindent.

A másik tárgyi tévedés, hogy a terápiának tulajdonították, illetve az elmúlt vizsgálat óta történt visszaesésnek minősítették, hogy nem alszik napközben, amit pont egy évvel az előző vizsgálat előtt hagyott el, vagyis pont másfél évesen. Az sem igaz, hogy bolyongana az ágya körül, amikor este nem alszik el (ilyen mostanában nincs is nagyon), de ilyet sosem mondtam. Kijön és iszik vagy játszik. Az sem igaz, hogy ötletszerűen dobja el magát az utcán, inkább akkor, amikor nehéz az anorákja vagy felakarja vetetni magát, bár lehet, hogy ezt nem hangsúlyoztam annyira. Szóval ebben a pontban (a visszaesés) sajnos minden tévedés. A másik pedig, hogy a fővizsgáló sajnos ismét fontosnak tartotta, hogy ideológiai fejmosást tartson, leírta, hogy ez klasszikus kondicionálás, és nem valódi tudás blablabla.

Illetve azt is, hogy kellene gyakorolni a hétköznapokban a tudást, és akkor Lili jobban képben lenne. A baj csak az, hogy nem igazán kérdezte meg, hogyan ültetjük bele ezeket a hétköznapokba, hanem eleve feltételezte, hogy ez nem történik meg. Pedig, ha valaki tényleg ismeri az ABA/VB terápiát, és nemcsak prekoncepciói vannak, akkor tudhatja, hogy milyen fontos részét képezi a generalizálás, a természetes környezetben való megjelenése a dolgoknak stb. Éva ezt mindig hangsúlyozza, és igaz, hogy mi csak az elmúlt hónapokban álltunk rá, hiszen előtte kezdők voltunk, vezető nélkül is voltunk stb.Az meg ismét megjelent, hogy a saját szintjén kéne oktatni. Ez mindig érdekes, amikor  egy Korai Fejlesztős, ennyire hisz az érésben, meg abban, hogy ne tanítsunk mást, mint amit amúgy is tud. Tudom én, hogy milyen iskola ez, de arról az iskoláról nem gondolok sok jót, pláne nem autizmussal élő gyerekek esetében.

De a szerencse az, hogy akivel kapcsolatunk lesz a jövőben is, az tényszerű volt és korrekt. Én meg úgyis tudom, hogy az egyéb dolgokban hol tartunk, hogyan és hová haladunk, szóval sajnálom ezt az incidenst, de igazából mindegy.

Címkék: terápia autizmus generalizáció

Kommunikáció

 2010.04.13. 21:50

Többeknek feltűnt, hogy milyen szépen jelez Lili. Kéri a bubit a zeneterápián, a gyurmát, ha rájön, hogy gyurmázni akar, a hintát, ha ahhoz van kedve, a háliját (alvós hálózsák) mindennap ebéd utáni pihenéshez, joghurtot evések után gyakran, vizet, a poharát odanyújtva, ha szomjas, zenét, ha zenét akar hallgatni, néha a kavicsot a megerősítő dobozából. És mindezt úgy teszi, hogy egyértelmű egy kívülálló számára is, hogy mit kér. Ezt tanulja egy éve, és milyan jól is működik a dolog, ez  a manding, a kérés az ABA/VB terápiában. Mondta is tegnap egy anyuka a zeneterápián, hogy az ő egészen jól beszélő kisfia, aki egyébként ügyes, okos, utánoz, jelen van a csoportban, kevéssé használja a beszédet valós kommunikációra.

A legbájosabb kommunikációja tegnap volt Lilinek. Egyszercsak szörnyű hasfájás jött rá, sírt csak folyamatosan, alig akart enni. Uzsonna után kiment és benyitott a wc-be. Gyöngyi ráültette, de még akkor sem tudtuk, hogy mi a baj. A wc-ben aztán pisilt, és nagyon előregörnyedt, ezért felhívtam  a gyerekorvost. Az orvos mondta, hogy van most valami hasmenéses vírus,  valószínűleg ezt kapta el. Elsőre nem sikerült neki a kakilás. Utána is csak sírt szegény. Majd nem sokkal később elkezdte ütni az elsőzobába vezető ajtót, kiengedtük, onnan meg benyitott a wc-re, miután levetkőztettem azonnal belekakilt. Jó volt látni, ha ennyire kell, akkor van egy módja, ahogy kommunikálja a kakilási ingerét, mert egyébként nyilván nehéz megmutatnia, hogy hol fáj neki. Szerencsére estére elmúlt a hasmenése.

Címkék: kommunikáció szavak kérés fejlődés mand önellátás

Újraértelmező team

 2010.04.10. 20:17

A mai team-en újraértelmeztük a terápiát. Az a tapasztalat, hogy nem figyel a feladatokra, hogy középre mutat, hogy megúszásra megy, legalábbis a párosítós, a receptív feladatoknál.  Hogy a megerősítők sem motiválják már, és maga a feladat helyes megoldása is nagyon kevés örömöt okoz. Így Éva javaslata alapján pozitívabb légkörűvé, játékosabbá tesszük a terápiát, és nagyon figyelünk rá, hogy olyan feladatot, amibe körbe kell néznie, figyelnie kell, csak akkor kapjon, ha tényleg ott van fejben, vagy azáltal, hogy a feladathelyzetbe bevonzzuk valahogyan, pörgéssel, az asztalra való figyelést erősítve, vagy nagy motivációval, illetve azzal, hogy egy dobozra erősítjük rá a képeket pl. Több lesz a pairing, a játék, a vidámkodás, több a manding gyakorlása és könnyebb feladatokkal újra kedvet csinálunk a terápiához, majd aztán térünk vissza a nehezebb feladatokhoz. Remélem jól fog ez így menni.

Címkék: játék probléma terapeuta mand pairing megerősítő asztali elrendezés

Vajon hogy van ez?

 2010.04.04. 10:14

Zavarban vagyok. Nemrég Boribont nézegettünk, kértem Lilit, hogy mutogasson, hogy mi micsoda. Mutogatott ő, de nem mindig jó helyre, és volt, hogy mellé, vagy csak a mutogatás öröméért, inkább fogdosta a könyvet. Eszembe jutott, hogy bőven nem volt még 2 éves, és megtudta mutatni az összes szereplőt a nyuszitól, a lufiig, a sünitől a cicáig a mesekönyvben. Erre talán a tágabb család is emlékszik. Ugyanígy, még korábban megmutatta, hogy hol a lámpa, hol vannak a családtagjai, egyéb dolgok a lakásban.Ez nagyon jól ment neki másfél évesen is már. Sőt, a fejét, hasát is tudta már 15 hónaposan, pedig már megvoltak az autizmus tünetei is, rossz szemkontaktus, sztereotíp mozgások stb.  És ezeket senki nem tanította neki, magától tudta őket.

Amikor már ABA-ben gondolkodtunk, akkor egy youtube videóról megnéztem egy feladatot, a gyereknek tárgyakat kellett átadnia. Kipóbáltam, Lili elsőre tökéletesen odaadta a cipőt, tollat, sapkát és más egyéb tárgyakat. Ez nem tanítás eredménye volt, egész egyszerűen tudta, mert összekapcoslta ezeket a tárgyakat a hangalakkal, ahogy ebben a korban tudni is kell.

Most ezeket kevésbé tudja. Mi történhetett? 2 éves koráig ép volt az intellektusa és elbutult? Vagy a figyelme romlott az autizmus miatt? Vagy túlságosan szívesen fogdossa a tárgyakat és ez eltereli? Vagy egész egyszerűen unja a feladathelyzetet, és akkor megcsinálta, mert naponta volt egy ilyen, most meg sok van, és nem éri meg megcsinálni? Persze néha megcsinálja, akkor talán nagyon motivált? Nem tudom, hogy az intellektus képes-e leromlani vagy az autizmus tünetei homályosítják el, én természetesen ezt remélem, de erre igazán csak pár év múlva fog fény derülni, ha egyáltalán. Ezzel a témával foglalkozó cikk.

Címkék: terápia autizmus probléma értelem szemkontaktus beszédértés

A természetes közegben

 2010.04.03. 09:49

Olyan jó látni, amikor a megtanult készségek működnek, pl. amikor 1-2 méterről ma reggel, és ez tök sokszor van mostanában, felfigyel a nevére, és a szemembe néz, majd, amikor mondom, hogy gyere ide, akkor háromszor egymás után odajön. Akkor is, amikor nem lát. Szintén, kis dolog más szülőnek, akár egy másik autizmussal élő gyerek szülőjének, mert olyan széles a spektrum, de nekünk hatalmas eredmény. És ez azért van, mert nap mint nap gyakorolva van, jutalmazva volt (már nem, csak dícsérve), promptolva stb. Ki van ez találva, és igen természetes benyomást kelt, csöppet sem gépies.

Azért hívtam magamhoz Lilit, hogy elrendezzük a ruháit. Elöször három csoportba szortíroztuk: pólók, nadrágok, zoknik, ez elég jól ment neki. Utána annyit mondtam, hogy tedd a helyére, és odavitte a szekrényéhez, kinyitotta azt és betette, oké, nem a megfelelő polcra, mert azt el sem éri. Közben újra meg újra elment, de amikor visszahívtam, jött.

És sajnos megint az jut eszembe, hogy milyen rossz is lenne, lett volna, ha valaki egy buta hitvita miatt lebeszélt volna erről minket, és megfosztott volna minket attól, hogy a lehető leghatékonyabb módon megtanulja Lili ezeket a készéségeket (is), ami által mégiscsak kompetensebb gyerekké válik.

Címkék: autizmus fejlődés beszédértés generalizáció

Világnap

 2010.04.02. 21:56

Ma van az autizmus világnapja. Jó volna, ha lennének Magyarországon is szerveződések, séták, több figyelemfelkeltés vagy legalább valami rendezvény, ami nemcsak szakmai. Majd egyszer. Mondjuk a kék parlament már jó, bár a napilapos férjem nem tudott róla, szóval akkora hype nem volt körülötte. És cseho-nak is igaza van, hogy ugyan miért egy nappal előbbre, pont a bolondok napjára tették ezt.

Címkék: autizmus

Új szempontok

 2010.04.01. 00:38

Még egy dolog eszembe jutott. Nekem értelmetlennek tűnik, hogy egy autizmussal élő gyereket ép vagy lassan, de egységesen fejlődő kategóriákkal vessünk össze, ahogy az értékelésben elhangzott. Eddig úgy tűnt, hogy a Korai autizmus szakértői is így vélekednek, és nem azért, mert nem akarnak véglegeset mondani vagy, mert félnének a besorolástól, hanem, mert nehéz kiszűrni, hogy mi van az autizmus mögött.

A mi esetünkben az hangzott el, hogy a gyakorló játék jellemezte Lili tevékenységét, vagyis, ha jól értem kb. pakolászott. Az is elhangzott, hogy megjelentek a konstruáló játék alapjai. Nem láttam, hogy mi történt, de gondolom az, hogy elkezdett építeni valami kockával, mint ahogy kis biztatással, pl. mutatással, vagyis gestural prompt-tal nagy tornyot tud építeni fakockából, duploból és nagyépítőből is. De, ha mi ilyen módon nem avatkozunk közbe, akkor általában nem építi meg, vagy legfeljebb elkezdi, majd elvonja  a figyelmét a dolog tapintása vagy szájába veszi, dobálja, pakolja, hogy hangingert képezzen vele, vagyis stimulál vele, hisz ez sokkal jobban érdekli.

Az ABA elvei szerint mindenki egyre kevesebb prompttal igyekszik építésre rábírni, de ezen a szinten, amikor az ilyenfajta tapogatási vágy ennyire jellemző, ő magától még ezt a tevékenységet fogja választani a konstruálással szemben.

Na most, ezt kétféleképpen értelmezhetjük. Vagy azt jelenti, hogy nem képes a konstruálásra, mert nem érti, hogy mi  a lényege vagy azt, hogy képes rá, megtudja csinálni, enyhe jelzéssel rá is áll arra a pályára, hogy csinálja, és nagy motivációért meg is teszi, de magától nem ezt választja, hiszen a fogdosás önmagában jutalmazó értékű, miért is adná fel ezt.

Vagyis mivel tudjuk, hogy sérül az autizmussal élőnek a játéktevékenysége, nehéz a spontán játéktevékenysége alapján belehelyezni egy fejlődési szintbe. Ez majdnem olyan, mintha a beszéde alapján mondanánk, hogy hány éves szinten van. Miközben a beszéd ugye gyakran sokáig teljesen hiányzik, tehát ezt senki nem tenné.

Azt gondolom, hogy enyhébb vagy kevésbé ingerkereső típusú autizmussal élők lehet, hogy könnyebben tudják a tárgyakat adekvátan használni, és ezért lehet, hogy ők jobban megoldják ezeket a feladatokat is. Meg azt is gondolom, hogy egy tudásszint fölött átbillenhet a dolog. Lilinél ez most a formaegyeztető szinten billent át, vagyis ott már ránéz és adekvátan cselekszik, annyira ismerős a helyzet. Lehet, hogy a színpárosítás nincs ezen a szinten még, de attól még tudja, illetve van olyan párosítás típus, ami még stabilabb, mint a szín, csak hát az nem volt hiteles, mint írtam, de ezt nem ragozom most tovább.

Címkék: játék autizmus értelem generalizáció

Hangképzési fejlődés

 2010.03.31. 11:34

Lili épp az imént mondta a könyvre, hogy öny. Eddig ő volt a könyv, látszik, hogy használ, hogy ráálltak a hangok gyakorlására a terapeuták. Újabb példa, hogy a gyakorlás meghozza gyümölcsét.

Címkék: szavak fejlődés terapeuta vokalizáció

Beugrott

 2010.03.31. 09:22

Ma kialudtam magam és egy még egy dolog eszembe jutott. Az egyik vizsgáló említette, hogy Lili megcsinálta az első alkalommal a formatáblás feladatot, 6-ból 4-et helyesen oldott meg. Ekkor már a másik vizsgáló nem volt jelen. Azóta erről nem esett egy árva szó sem. Lehet, hogy ez nem jelent semmit a mentális korra nézve (fogalmam sincs, hogy ez 1 vagy 2 éves korban feltétel, bár kétlem, hogy az előbbi), mint ahogy az sem jelentett, hogy a formadobálót vagy a kirakót az általuk mesterségesnek ítélt helyzetben jól oldotta meg, de mindenesetre furcsa, hogy meg sem lett említve. Ez úgy látszik elhanyagolható tudás. Kíváncsian várom, hogy az írásbeli véleményben benne lesz-e, remélem csak elfelejtődött.

Címkék: értelem